A közönség plazmaképernyőkre vetített képek és videofelvételek segítségével kárpátaljai gyerekeket ismerhetett meg a fellépés alatt, akik a Sámuel Alapítvány segítségével jutottak családokba, szerető környezetbe. Az egyébként ingyenes jótékonysági koncertsorozaton az együttes most az ő javukra szervezett gyűjtést. Hollandiában különböző diakóniai alapítvánnyal turnéztak már, Magyarországon eddig csak a Magyar Református Szeretetszolgálattal együtt. 2008-ban újra közös jótékonysági koncertsorozatra készültek, amikor olyan intézményt kerestek, melyet érdemes lenne támogatni. Márciusban azért érkeztek Kárpátaljára, hogy személyesen is megismerkedjenek a Sámuel Alapítvány munkájával.
Kárpátaljai tartózkodásuk során Gilicze Rékával, az MRSZ adománykoordinátorával és kommunikációs referensével, Szabó Marietta önkéntessel és Paul van Laarral, a Shirchadasj keresztény kórus és zenekar magyarországi koncertjének szervezőjével beszélgettünk.
– Most, hogy megismerték a Sámuel Alapítvány munkáját, hogy látják: ez az, amit kerestek?
– Kívülállóként látom, hogy az alapítványnak két nagyon fontos elve van – válaszol kitűnő magyarsággal Paul van Laar. – Az egyik az, hogy családokban – ami a keresztény élet egyik alapköve is – neveljék a gyermekeket. Ebben a környezetben kapják meg a szeretetet, megtanulják, hogyan kell együtt élni, segíteni egymásnak, és együtt ismerik meg az Úr Jézust. Egy másik fontos dolog, amit itt láttam, hogy az alapítvány együtt munkálkodik a helyi gyülekezetekkel, melyek szintén családként kell, hogy működjenek egy faluban vagy városban. Így tapasztalja meg egy gyermek, egy család, és rajtuk keresztül az egész gyülekezet, hogy Isten igéjének van ereje, és meg tudja menteni azokat is, akikre a világ azt mondja, menthetetlenek.
– Miről szólnak ezek a fellépések?
– Minden turnénak van témája, ami köré 20–25 dal szerveződik – veszi át a szót Réka. – A 2008-as turné középpontjában a dicsőítés áll. Isten arra kér minket, hogy cselekedetekben éljük meg a hitünket. Ennek egyik módja a diakónia, és hogy segítünk a rászorulókon. Ezért is kapcsolódhat az alapítvány támogatása a mostani turnéhoz.
– Mit takar az együttes neve?
– Shirchadasj (héber) – új ének – lett a neve a Hollandiában 30 évvel ezelőtt megalakult főiskolai kórusnak, mert új énekekkel akartak jelen lenni az egyházi, gyülekezeti éneklésben. Tíz főből álló zenekar kíséri a több, mint 70 tagú kórust, melyben különböző gyülekezetek, egyházak képviseltetik magukat. Ezek a fiatalok, és kevésbé fiatalok nem azon szoktak vitatkozni, hogy miben különbözik az egyik hívő a másiktól, inkább arról beszélnek, mi az, ami összeköti őket. Ez pedig az Úr Isten szeretete. Az a küldetésük, hogy mindenhol a világon hirdessék az evangéliumot – fogalmaz Paul van Laar.
– Hogyan került kapcsolatba az együttessel? – fordulok Mariettához.
– 18 évvel ezelőtt találkoztam először a kórussal. Eléggé lázadó tinédzser koromat éltem akkor. Kerestem a helyemet a világban, de nem találtam. Azért mentem el az első koncertre, hogy addig se üljek a kollégium falai között, és reméltem, hogy kibírom… Ami aznap este történt, arra egyáltalán nem készültem. Ez a csoport angolul énekelt, és nagyon jó zenét játszott. Ami még ennél is fantasztikusabb volt, hogy Jézusról énekeltek. Nekem nem volt kapcsolatom Istennel, de aznap este megéreztem, hogy ez az Isten létezik. Éreztem azt, hogy van valaki, és ez a Valaki szeret, és közel lehet kerülni hozzá…
Másnap a szülővárosomban volt a turné utolsó koncertje. Lelkesen még egyszer elmentem, és Isten erősítette bennem azt a vágyat, hogy kezdjem el keresni Őt.
A megtérésem még másfél éves keresés, gondolkodásnak a végeredménye lett, de ez a koncert volt az első lépés. Ettől kezdve biztos voltam abban, hogy Isten létezik, csak ismeretre volt szükségem ahhoz, hogy elfogadjam Őt, és megértsem azt, miről szól az evangélium. Azóta minden évben elmegyek a koncertekre, és mindig ezt az első szeretetet élem át, amivel Isten megragadott. Ebben az évben alakult először úgy, hogy segítőként is részt veszek a turnén.
– Lehet-e a turnénak egyszer kárpátaljai fordulója is?
– Örömmel fogadnánk egy kárpátaljai meghívást is…
– Mit tapasztaltak Kárpátalján?
– Nagyon kontrasztos az ország: láttunk nagyon szegény részeket, és nagyon nagy gazdagságot, ami számomra megdöbbentő volt. Megragadott a Sámuel Alapítvány megalakulásának története. Azt látom benne, hogy Isten vezetését keresték, és lépésről lépésre meglátták, mi az, ami a legnagyobb segítség lehetne ezeknek a gyerekeknek. Csodálom azt, hogyan lehet egy családban ennyi sérült gyermeket ilyen szépen felnevelni, segíteni őket abban, hogy normális életet éljenek.
– Számomra feledhetetlen élményt jelentett, hogy már az első kárpátaljai utamon sok szerető testvérrel találkoztam, akik itt örömmel, és szeretettel végzik a munkájukat. És csodálatos azt látni, hogy bárhová menjünk is a világon, mindenütt találkozunk olyan hívő, keresztyén emberekkel, akik ugyanúgy az Úr tagjai… Mert Ő mindenhol ugyanaz… És a Szentlélek segítségével végzi a munkáját bennük – válaszolt Marietta és Paul, akik először jártak Kárpátalján.
– Hálásak vagyunk azért, hogy az MRSZ szívén viseli a Sámuel Alapítvány sorsát, hiszen csak adományokból tartjuk fenn magunkat – fogalmazott Sipos Géza, a Sámuel Alapítvány elnöke. – Nem várunk nagy dolgokat a koncerttől, mi a kevésnek is örülünk. A kisfilmek által, melyet a családok életéről forgattak, több ember szerezhet tudomást arról, hogy mivel foglalkozunk. Ha ezáltal valaki a napi elcsendesedésében Isten elé viszi az alapítvány munkáját, a gyermekek életét, a szülők szolgálatát, már megérte, hisz az imának óriási ereje van.
Akik ellátogattak hozzánk, megismerték mind a hat család típusú gyermekotthonunkat, de jártunk abban a bentlakásos óvodában is, ahol a legszegényebb gyermekekkel foglalkoznak.
Ezt látva felmerülhet a mindig aktuális kérdés: miért vannak ilyen dolgok? A Jn 17, 15-ben az Úr Jézus mondja: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” Az Úr Isten nem veszi ki ebből a világból, hanem megtartja őket azáltal, hogy szerető, gondoskodó szülőket állít melléjük. Erről győződhettek meg vendégeink a három nap alatt.
Soós Katalin