Borús, esős napra ébredtek a Sámuel Alapítványhoz tartozó családok július 15-én, de ez nem tántorított el senkit attól, hogy részt vegyen azon a kiránduláson, amit az alapítvány munkatársai már hosszú hetek, sőt hónapok óta szerveztek.
A tavalyi nyáron a dédai tóig jutottak. Idén merészebbek voltak. A Szinyevéri tó volt az uticél. 48 gyerek 39 felnőtt kíséretében két Ikarusszal és egy kisbusszal vágott neki az útnak. 4 és fél óra alatt oda is értek. Az idő zordsága továbbra sem változott, ennek ellenére sokan vállalták az utat fel a tóhoz. Voltak, akik a kávézó melegét élvezték egy-egy tea és forró kávé erejéig. A séta után az alapítvány szorgos apukáinak köszönhetően forró tea és sült csirke fogadta a kirándulókat. Jó volt látni a sok gyereket, akik életükben nem jártak még a hegyekben, és a szülőket, akik 8-10 gyerekre olyan rutinnal figyeltek, mint mások 1-2-re, és kit-kit életkorához mérten halmoztak el odafigyelésükkel, törődésükkel. Mindezek után összegzésként a következő vélemények születtek a családok részéről: nagyon élvezték, jó volt, csodálattal nézték a hegyeket, annyira elfáradtak, hogy még soha nem történt olyan, hogy fél 10-ig aludjanak másnap. Köszönjük a szervezők munkáját, Isten áldja meg a családtípusú gyermekotthonok lakóit!
A hazavezető úton nagy meglepetés ért bennünket. Técső felől Husztra kanyarodva a következő óriásplakát fogadott: Családtípusú gyermekotthon, Kincses István és Tímea, Szőlősi járás, Tiszabökény. Ide is eljutott a hírük.
T.M.