Az Urat dicsőítő énekekkel szolgált közöttünk Csákány Ágnes, a Csongori Szenvedélybetegeket Mentő Misszió munkatársa.

Az énekszolgálat után olyan emberek tettek bizonyságot, akiknek az életét―közvetve vagy közvetlenül― az alkohol befolyásolta. Az ő sorsukon keresztül is bizonyságot nyerhettünk Isten szabadító kegyelméről, hiszen olyan mélységeket éltek meg az alkoholizmus hatására, amik nemcsak az ő, de az egész családjuk életére rányomta a bélyegét.

A bizonyságtételek után id. Pocsai Sándor lelkipásztor a Máté 15:21-28-ig terjedő verse alapján hirdette az igét. Figyelmeztetett arra, hogy mindenkinek meg kell térni: függőségekből, bálványimádásból, valamint a magamnak megfelelő életmódból is. Mert boldog az az ember, aki életében találkozik Istennel, aki megbánhatja bűneit, akit nem lehet eltántorítani Jézus Krisztustól. Csakúgy, mint a történetben szereplő pogány kananeai asszonyt, aki távolról kiált Jézusnak, mert a lánya „az ördögtől gonoszul gyötörtetik“. Hiszen, akinek nincs békessége, gyötrődik éjszaka, gyötrődik az ördögtől. A házak tele vannak azzal, hogy nincs baj, viszont békesség sincs. Ez az asszony segítségért kiáltott. Felismerte Jézus Krisztus szabadító kegyelmét.

Az igehirdető rámutatott arra, hogy mi emberek kiabálunk, veszekedünk egymással, szeretteinkkel. Azt mondjuk, nincs probléma. Esetleg kipróbálunk mindenféle lehetőséget, „különleges gyógymódot“ de nem Istenhez kiáltunk segítségért. Valamilyen oknál fogva az ember életében, ez csak utolsó lehetőségként szerepel. Az Úr mégis irgalmas és meghallgatja kérésünket.

A tanítványok is hallják az asszony kiáltását. Ők mégis azt tanácsolják Jézusnak, hogy bocsássa el őt. Sokszor mi is úgy gondoljuk, ha nem tudunk a másik ember gondjáról, nem kell neki segíteni. Elzárkózunk azok elől, akik segítségre, bátorításra szorulnak. A kananeai asszony azonban hajthatatlan. Ő tudja, hogy a szabadulás egyedül Jézusnál van. Előbb messziről kiált Neki, majd leborul Elé. A hite próbára tétetik. Ám ő mégis kitartóan könyörög.

Gyakran legyintünk, amikor egy imádságunkra, kérésünkre, nem kapunk azonnal választ Istentől. Nem vagyunk elég hajthatatlanok. Az asszony érzi, hogy neki ez az egyetlen lehetősége arra, hogy a lánya meggyógyuljon. Megalázza magát, mert tudja, hogy egyedül az Úr Jézustól várhat szabadítást. Jézus gyönyörködik az ő hitében. Ő nem kenyeret kért, hanem csak morzsát, mégis, ahhoz is hittel ragaszkodott.

A lelkipásztor rávilágít arra, hogy amikor Jézushoz megyünk szabadításért, nem magunktól tesszük. Az Isten Lelkének a munkája indít arra minket. Ezért ne szűnjünk meg kiáltani, mert aki állhatatos marad, az üdvözül. Ő megígérte nekünk a kegyelmet és nem vonja vissza azt. Néha a mi hitünk is próbára van téve. Ilyenkor nem a sértődés, hanem a térdre borulás az orvosság. Hiszen Jézus előre fizet, megvásárol a bűneinkből.

A csendesnap szeretetvendégséggel zárult. Mindenért Istennek adjunk hálát!

Cs. G.