A program elején játékok segítségével lehetőségük nyílt egymást jobban megismerni. Bár úgy vélték, hogy már nagyon jól ismerik egymást, főleg azok, akik egy helyen szolgálnak, mégis érdekesebbnél érdekesebb jellemvonások, életesemények jöttek a felszínre, amin még ők maguk is meglepődtek. Egymás élethelyzeteiből tanulhatva olyan tanácsokat fogalmaztak meg önmaguknak és egymásnak, mint:

„Soha nem szabad feladni. Lehet az út először rázós, nehéz és neked mindent bele kell adnod, hogy kitarts. De te csak menj tovább, folytasd. Később rájössz, hogy megéri..."

„Én értékelem a hitedet, mert ez olyan, mint egy félelem nélküli élet, látszik, hogy tudod, hová tartasz, ezt szeretném én is megérteni."

„Neked nagy tehetséged van a gyerekekhez, mert anélkül, hogy tudnád a nyelvet is jól megérteted magad velük. Lenyűgöző látni, ahogy velük együtt vagy."

Mindnyájan őszintén tudták megosztani eddigi élményeiket, legyen szó pozitív tapasztalatokról vagy épp negatívakról.

A csapatépítés részeként egy napot a kalandnak szántunk. Az időjárás ugyan nem kedvezett, eleinte esett, de mégis belevágtunk, meglátogattuk a Sípot vízesést és felvonóval a hegycsúcsra is felmentünk. Mindenhol a táj szépsége és nyugalma adott nekünk békességet, jókedvet és kitartást a hegymászásban. Az utolsó napon leesett a hó, ami még fokozta örömünket, így nehéz szívvel hagytuk ott a gyönyörű tájat.

A kiértékelés és kaland mellett a program keretein belül sor került még egy hitmélyítő sorozatra, amelynek az volt a címe: Az élet műhelyében (Workshop on Life). Ez a sorozat a multimédia (képek, zenék, videók, rövid olvasmányok) segítségével tette lehetővé, hogy ki-ki a maga csendességében elgondolkodjon néhány fontos témáról:

·         Time (Idő)

·         Hope (Reménység)

·         Identity (Önazonosság)

·         Choices (Döntések)

Ez a rövid tanfolyam kiállításszerűen volt megrendezve, amelyen minden egyes önkéntes egyedül vett részt: 4 állomás volt minden témában, ahol vagy egy videó várta őket vagy egy rövid olvasmány képekkel. A feladat az volt, hogy a program utolsó napján mindenki beszámol élményéről valamilyen alkotással, gondolattal vagy esetleg kérdéssel. Ezt a feladatot is kreatívan, aktív részvétellel oldották meg. Isten munkálkodott közöttünk, volt üzenete számunkra.

·         Tanultuk az időről, hogy ajándék, ezért értékelnünk kell és bölcsen felhasználni azt. Mert a tegnap már történelem, a holnap még csak rejtelem, de a ma - az ajándék.

·         Tanultuk a reményről, hogy mindig megtalálható, kifogyhatatlan, de keresnünk kell minden helyzetünkben. Mert a remény hal meg utoljára.

·         Próbáltuk meghatározni azt, hogy „ki vagyok én?". Az vagyok, amit magamról gondolok? Talán a sikereim vagyok én, vagy a kudarcaim? Nem, biztos mások véleménye vagyok én. KI VAGYOK?  Nehéz kérdés, nem könnyű meghatározni, de az Istennek van válasza. „Nagyon értékes vagy, mert az Enyém vagy".

·         Végül választási lehetőség elé érkeztünk. Isten már kiválasztott bennünket, mindnyájunkat, azzal a kérdéssel indultunk útnak, hogy mi választjuk-e Őt? Nála az idő ajándék, a remény mindig adott és te különleges vagy.

Ez a csapatfelrázó pár nap összekovácsolta a tagokat, megfogalmazták önkéntes munkájuk célját és az abba vetett reménységüket. Hisszük és reméljük, hogy van értelme és Isten a következő félévet is megáldja, erőt ad, ha megfáradunk.

Az életed egy csepp a végtelen óceánban... De mi más az óceán, mint ezen cseppek sokasága, amit valami távoli egység mégis összefog...

(részlet a Felhőatlasz c. filmből)