Valamivel több mint kétezer évvel ezelőtt az Úr Isten elsőként a szabad ég alatt tanyázó, nyájaikat őrző magányos pásztorokkal tudatta a jó hírt angyalai által. Meghagyva számunkra példaként, hogy számára nincs olyan elszigetelt, magányos ember, vagy közösség, ahová nem kellene eljutnia a karácsonyi üzenetnek, miszerint: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus... /Lk. 2,11/
Mintegy ennek az igei útmutatásnak engedelmeskedve kerekedett föl a Gáti Kovács Vilmos Középiskola nebulóiból álló betlehemes színjátszó csapat, a Gáti Betyárok, és átutazott a szomszédos Csikósra. Eltökélt szándékuk volt, hogy előadásukkal, mely amellett, hogy feleleveníti a bibliai történetet még mosolyra is fakaszt, örömtelibbé tegyék a csikósi emberek karácsonyi ünnepnapjait. És bár nem várta őket ezres tömeg, csupán mintegy húsz ember, a fogadtatás annál szívélyesebb volt.
A közösség már várt bennünket a faluházban, és érdeklődve nézték a fellépést.
A gyerekek nagy-nagy igyekezettel és odaadással játszották el a betlehemi történetet, amolyan „beregiesen", megörvendeztetve ezzel a jelenlévő kis közösség tagjait, majd az előadás végén a csikósiak meleg teával és süteménnyel vendégelték meg a színjátszó csapatot és felkészítő tanáraikat, Márkus Anitát és Lőrinc Ágotát. Sőt még egy kisebb pénzadomány is összegyűlt, melyet Zsoldos László, a csikósiak községi képviselője adott át a tanároknak, akik elmondták, hogy ez az összeg egy alapítványhoz fog eljutni, amelyik a hátrányos helyzetű magyar gyerekek számára nyújt segítséget.
A helyiek mosolya, sugárzó öröme megfizethetetlen ajándékként hatott számunkra.
A gyerekek előadása után Szilágyi Károly tiszteletes, a gáti református gyülekezet lelkipásztora Isten Igéjét hirdette a jelenlévők számára.
Hisszük, hogy az Úr dicsősége ránk és a csikósi emberekre is ragyogott, mint ahogyan a pásztorokra is ragyogott akkor ott kint a pusztában. És milyen érdekes hasonlatosság...
Dancs István, szórványmissziói megbízott