Hála és dicsőség az Úrnak, egy nagyon áldott előadáson vagyunk túl, mely október 29-én volt a gyülekezetünkben, és a napjainkban divattá váló  vagy már divattá vált, veszélyes hiedelmeinkről szólt. Nevezetesen a halottak napi szokásainkról és a nemrég megjelenő halloween-őrületről.

Szinte általánosan elmondhatjuk, hogy amennyire ellazulunk a nyár folyamán, a gyülekezeti hitéletet tekintve, olyannyira ősszel meg is sokasodnak mind az alkalmaink, mind pedig étvágyunk is megnő a lelki táplálék fogadására. Megszomjaztunk a nyári hőségben, de hála az Úrnak, aki nem hagy minket sem szomjan, sem éhesen, még akkor sem, ha erről nem is Ő, hanem mi magunk tehetünk. Mert hát legyünk őszinték, nyáron pont olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akik után a szüleiknek, esetleg nagyszüleiknek (énutánam mindig nagymamám hozta a zsíros kenyeret), hordaniuk kell az utcára a túlélő csomagot, mert máskülönben éhen halnának a játék hevében.

Így hát bár nem is olyan rég volt az utolsó előadásos istentisztelet, mégis hatalmas lelki étvággyal faltuk magunkba minden szavát. Az előadás témája is igen aktuális volt: Jelenkori  hiedelmek, szokások félrevezetése,  avagy a halloween-őrület és a halottak napi szokások veszélyessége. Ez a téma pedig október 29-én igen aktuális volt.

Előadó vendégünk Nagy Szabolcs, guti és balazséri lelkipásztor volt, aki a téma komolyságát és veszélyességét tekintve időt és erőt nem kímélve nagyon körültekintően felkészült erre az alkalomra.

Előadónk azzal kezdte, hogy bár a halloween nálunk egy nem olyan régi jelenség, mindazonáltal ezek a szokások sohasem maguktól alakulnak ki, és bár nálunk újak, de tartalmukban egy ősi üzenettel bírnak, és sajnos mi vagyunk, akik a keblünkön melengetjük ezeket  a „hagyományokat", sokszor a magukat reformátusnak kikiáltók jobban ragaszkodnak ezekhez a hiedelmekhez, mint a református hitvalláshoz.

Ezért igen fontos, hogy ezekről a dolgokról beszéljünk, mert az,  hogy egyáltalán jelen vannak az életünkben, azt jelenti, hogy lelki válság (éhség) van. Válaszokat keresünk, mégpedig egy olyan kérdésre, amely minden embert érint, tudniillik a  halállal kapcsolatban, és mivel nem vagyunk következetesek, illetve azt gondoljuk magunkról, hogy képesek vagyunk a sok válasz közül kiválasztani a helyest, ezért kipróbálunk minden lehetőséget.  És mert az ember alapvetően fél a haláltól, a feltámadás tanát (amit a Biblia tanít) pedig asszonyi fecsegésnek titulálja, ezért elfogadja a világ, és ezáltal a világ fejedelme által felkínált lehetséges válaszokat. Azért többes számban (válaszokat), mert az ördög sohasem ad végső magyarázatot, hanem válaszok tömegét adja, mondván, legyen választási lehetőséged, találd meg a számodra legszimpatikusabb lehetőséget. De igazából csak az a szándéka,  hogy ezzel is összezavarja a kérdést feltevő embert, nehogy megtalálja  az IGAZSÁGHOZ vezető utat, választ. Ezért kell, ezért kötelességünk ezekről a dolgokról beszélnünk!

A halloween pogány ünnep, mindig is pogány volt, angolszász, druida népszokás,

kezdetben ember- áldozattal egybekötve. Majd idővel kezdte levetkőzni a rémisztő horrorisztikus elemeit, ezzel is csak jobban álcázva önmaga sötétségét. Újabban már érdekesnek tűnő gyermeki játékos elemek is adódtak hozzá, a cukorkakéregetés, házról házra járva, mindenféle maskarába öltözve (persze minél ördögibb legyen a jelmez) rémisztgetve a háznépet. És ezek a gyerekes játékok egyáltalán nem tűnnek veszélyesnek, sőt szinte már-már aranyosak, és látszatra így is van. De az ördög pont azt akarja, hogy ne tűnjön veszélyesnek, hogy minél többen kerüljenek a démoni megszállottság alá, amit előidéz.  Mert egyrészt bagatellizálni akarja a halál komolyságát azzal, hogy azt a hamis illúziót kelti ezek által a játékok által, hogy az ember nyugodtan beleröhöghet a halál arcába. Másrészt azzal, hogy túlontúl misztikus jelleggel ruházza föl a halál tényét, azt a hamis illúziót kelti az emberben, hogy bizonyos rituálék , szeánszok elvégzése által ki tudja tolni a határokat „ég és föld" között, és ezzel meg tudja érteni a halált, holott csak még nagyobb mélységbe kerül az ember, mert megoldást úgysem talál a halálra. És csak tovább fokozódik az elkeseredettség, mert  ahelyett, hogy a mindenek Uránál keresné a megoldást, mert Isten az élet és a halál Ura is, az ördöggel próbálja legyőzni az ördögöt.  Erre mondta az Úr Jézus :  „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa? /Mt. 12,25-26./

Azzal is megpróbálja félrevezetni az embert, hogy a pénz az úr. Mert hát a halloween Amerikában például egy nagyon jól jövedelmező üzletté nőtte ki magát. Azok pedig, akik ez üzlet haszonélvezői, elhiszik, hogy a pénz az úr, és ragaszkodni is fognak hozzá foggal-körömmel. Felmérések igazolják, hogy az USA-ban a lakosság évente két alkalommal költ nagyon sokat. Első helyen a karácsony van, de a halloween már csak hat százalékkal van lemaradva mögötte. Lassan a halál ünnepét többre fogja tartani az amerikai lakosság, mint a SZÜLETÉSÉT!

Felmerülhet a kérdés: miért kell nekünk foglalkoznunk egy olyan dologgal, ami még nálunk nem jelent veszélyt? Egyrészt azért, mert az, hogy nincs veszély ezen a téren, az már nem igaz! Kárpátalja-szerte a szórakozóhelyeken november elsejére halloween-partikat szerveztek és hirdettek, de szép számban lehetett látni a Facebookon is kifestett arcú fiatalokat (gátiakat is), akik önfeledten osztogatták elmés, kreatív „sminkjüket". Megannyi internetes  weboldal reklámozta a szellemesebbnél szellemesebb töklámpásokat, a kézművesség,  kézügyesség zászlaja alatt. Csak épp azzal nem vagyunk tisztában, mit is jelképez a töklámpa fénye! Ami nem más, mint  a „szenvedés fénye", mely  szintén egy pogány legendához köthető. 
Másrészt, az őrálló akkor őrálló, ha idejében, figyelmeztet a veszélyre, és még azelőtt megkezdődik a védekezés, mielőtt  a katasztrófa bekövetkezne!  
Amerikában akkora a „tömegnyomás" , hogy aki nem ünnepli a halowent, azt megvetik az emberek. Vajon öt-tíz év múlva mi lesz nálunk a helyzet?  Észre sem veszi  az ember, úgy kerül a démoni megszállottság alá! Lehet, azt mondod, hogy ez már túlzás. Túlzás? Nézz szét a világban, nézd meg, mi van a híradóban, nézd meg, milyen zenére buliznak a gyerekeid és hogyan buliznak!  Vagy emlékezz vissza, te hogyan buliztál annakidején, nem voltál-e te is néha démoni megszállás alatt! El lehet ezen gondolkodni.

De ha csak a saját régi szokásainkat szemügyre vesszük, azokról is van mit beszélni, mert sokszor mi, reformátusok sokkal jobban ragaszkodunk más vallások szokásaihoz, hiedelmeihez, holott inkább az Igét olvasva szilárdan kellene állnunk saját hitvallásunkban!

Itt vannak például a virrasztói szokásaink, azok között is akad szép számmal olyan, aminek semmi köze az IGAZ-HITHEZ, hanem pogány szokások beszivárgása, megrögződése. Ilyen a tükrök, vitrinek letakarása, amely a bolyongó lelkektől való félelemből ered. Testvér, tedd fel magadnak a kérdést, hogy kiben van a te reménységed? Mert ha Istenben, akkor nem kellene, hogy okod legyen félni semmiféle kóborló lélektől! Akire az Úr Jézus vigyáz, nincs mitől félnie! De ott van az első rög rádobása a koporsóra, nehogy visszajárjon szegény lélek kísérteni. Hát nem olvastátok sosem, hogy ilyen lehetetlen! Onnan nincs visszaút, sem átjárás! (Lásd: Lk. 16,19-31.)

Testvér, ha ezeket nem veszed komolyan, nem hiszel az Istennek és megcsúfolod Őt! Hogyan várod el, hogy az Igaz és Szent Isten ne csúfoljon meg tégedet?!

Legvégül pedig még megemlíthetjük a halottak napi szokásainkat is. Először is tudnunk kell, hogy a református ünnepkörben olyan, hogy halottak napja nincsen. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nekünk nem kellene megemlékeznünk halottainkról, néhai szeretteinkről.  Igenis, meg kell emlékeznünk. De nem elfelejtve, hogy nekünk az  ÉLET (ÖRÖK ÉLET) URÁBAN  van a reménységünk, aki azzal, hogy szenvedett és meghalt bűneinkért, harmadnapon pedig feltámadott, élő reménységet adott számunkra is az örök életre! Ezért nem agyontuningolni kell a sírokat, hanem elég azokat rendben tartani. Ezért nem gyertyát gyújtok, (a gyertyagyújtás is egy pogány szokásból vevődött át, hogy a visszajáró lelkek lássanak) hanem megállok a sírnál, elgondolkodom a halál valóságáról, és imádkozom a Mindenható Istenhez, hogy amikor eljön számomra is az a pillanat, akkor ne váratlanul érjen, mert megpróbáltam viccet csinálni belőle, vagy mert túlmisztikáztam. Imádkozom, hogy amikor eljön számomra az a pillanat, élő reménységem legyen Jézus Krisztusban , aki már elkészítette számomra az utat a mennyei dicsőségbe!

Dancs István