Mint mondta, a Biblia nem igazán foglakozik direkt módon a kamasz korosztállyal. De maga a kifejezés és fogalom megjelenése, hogy kamasz, csak szinte a második világháború utáni időszakra tehető.  Ezért tehát nincs is mit csodálkoznunk (ez is a modernkori felvilágosult ember szüleménye) , viszont a lázadásról és a nevelésről sokszor olvashatunk, hiszen számtalan bibliai személy élete indul lázadással, és az Úr pedig mint jó szülő nevelgeti gyermekeit, ahogyan nekünk is tennünk kell gyermekeinkkel.

Nekünk, szülőknek ugyanazzal a szeretettel és türelemmel kell lennünk kamaszkorú gyermekeink iránt, amilyen türelmes hozzánk a mi mennyei Atyánk. Hiszen ugyanazokat az élethelyzeteket (sikereket, kudarcokat, hibákat, csalódásokat stb.) élik át, mint mi, csak egyelőre kicsiben.

Tetőzve még azzal, hogy ráadásul életüknek egy átmeneti szakaszában vannak, se nem gyerekek már, de még nem is felnőttek, és épp most van megszületőben a személyiségük. A személyiség megszületése pedig különbözőséggel jár együtt, hiszen mindannyian egyediek vagyunk. És még az sem elhanyagolható, hogy erőteljes külső változásokon is átmennek, ami nemhogy megnyugtatná, hanem inkább még jobban ingerültebbé, lázadóbbá teszi őket.

Olyan dolgokon kezdenek el gondolkodni, ami eddig nem is érdekelte őket. Felülvizsgálják az addig automatikusan elfogadott értékrendet, világnézetet, amit otthon tapasztaltak a szüleiktől, és elkezdenek vitatkozni, kétségbe vonni majdnem mindent, amit ez idáig elfogadtak a szüleiktől, a felnőttektől.

A világ rohamos „fejlődése" technológiai és minden egyéb téren, nagyon sok áldást és jó dolgot hordoz magában, de még több kísértést és átkot, és persze, hogy az utóbbiak fogják először megtalálni őket. Már csak azért is, mert az ördög gondoskodik róla, hogy legyen elég kísértés az életükben, hiszen ő is tudja, hogy ezek a gyerekek éppen keresik a helyüket a világban, a sátán   pedig mutatni fog nekik ezerszámra csillogóbbtól csillogóbb helyeket, de tudjuk, ugye, hogy hova vezetnek az ördög útjai.

Ezért hát olyan időket élünk, hogy most talán a szülői felelősségnek sokkal nagyobb a jelentősége és szerepe, mint ez idáig, és ezt illik nagyon komolyan venni, hiszen gyermekeink jövője múlik rajtunk. Első körben talán azt kellene komolyabban vennünk, hogy nem kell félvállról venni a gyermekeinkért való imádkozást! De nemcsak a világi javakat kell kérni az Istentől, hanem azt is, hogy az Úr legyen velük a nehéz pillanatokban, mert lesznek olyanok, és vigye át őket a megpróbáltatásokon és kísértéseken, és legyen velük minden pillanatban, hiszen Neki ez nem okozhat problémát, nem úgy, mint nekünk. Másodsorban pedig nekünk is a helyünkön kell lennünk, tudniillik az Úrral való kapcsolatunkban, mert minden ember viselkedését az értékrendje határozza meg, az értékrendet pedig a hit. Mert amiben (akiben) hiszek, olyan vagyok, amilyen vagyok, úgy viselkedem, ilyen egyszerű a dolog. Ahhoz pedig, hogy a gyerekeimnek át tudjam adni a hitemet, nem elég csupán beszélnem róla, meg kell élnem előttük. Hitet adni csak az életpéldámmal tudok!

Köszönjük Gogola István tanár úrnak az előadást!

És dicsőség az Istennek mindenért!

Dancs I.