A rendezvény keretében új formában és keretben szerették volna elérni és megszólítani a tinédzser korosztályt, hogy egyrészt Krisztus melletti életre ösztönözzék őket, másrészt pedig, hogy eloszlassák azt az igen elterjedt tévhitet, hogy keresztyénként, megtért emberként az életünkből száműznünk kell minden vidámságot és örömet, mert ezek Istennek nem tetsző dolgok.

A hét folyamán az alkalmak csapatépítő és humoros játékokkal kezdődtek, melyek szervezésébe az első két napon a fornosi református gyülekezet fiataljai is besegítettek. A játékokat közös éneklés, előadás követte, majd szórakoztató program - ügyességi vetélkedők, tábortűz, táncház - zárta.

Az előadások sorát hétfőn Maksai Attila beregszászi lelkipásztor, a Főiskolai Református Ifjúsági Gyülekezet lelkésze nyitotta, aki az igehirdetés során arra a nem könnyű kérdésre kereste a választ, hogy ki vagyok én, mint egyéniség, mint teremtmény ebben a világban? Mire vagyok képes a magam erejéből? Kinek vagyok fontos, és Isten milyennek lát engem?

Kedden Nagy Szabolcs guti és balazséri beosztott lelkipásztor az Isten és ember közötti viszony emberi oldalát vizsgálta, vagyis azt, hogy az ember hogyan tudja keresni az Istennel való kapcsolatot. A lelkipásztor hangsúlyozta, hogy az Atya tette meg felénk az első lépést, Ő keresett bennünket, mi csak elfogadhatjuk ezt az érdeklődést, beleléphetünk ebbe a kapcsolatba.

A harmadik napon Homoki Tibor fertősalmási lelkipásztor evangelizációjában arra mutatott rá, hogy Isten milyen sokféleképpen kijelentette már a szeretetét az emberek felé, mi azonban még mindig sokszor ott tartunk, hogy nincs helyes elképzelésünk sem arról, hogy milyen is az az Isten, aki minket alkotott.

Csütörtökön Máté Richárd izsnyétei beosztott lelkipásztor Sámuel történetéről beszélt, akit tinédzser korában, álmában szólított meg az Úr először, s hívta el az Ő szolgálatára. Sok fiatal azonban már igen hamar úgy érzi, hogy ő már „megcsömörlött" a vallásosságtól. Azt gondolja, hogy neki nincs szüksége az Istennel való kapcsolat semmilyen formájára, ráadásul ennek a felfogásnak az a tragédiája, hogy ha nincs kapcsolatunk Istennel, akkor az - sok más kapcsolat hiányával ellentétben -, nem zavar bennünket. Felmerül tehát a kérdés: értékelem-e Isten szavát? Vajon nekünk miért nem fáj, hogy folyamatosan visszautasítjuk Istent? Vajon az Úr hányszor fog még megszólítani bennünket? Ezek mind fontos kérdések, mondta az előadó, a legfontosabb kérdés azonban mégsem ez, hanem az, hogy TE akarsz-e kapcsolatot Istennel? Hallod-e ha megszólít?

A záróalkalmon Szilágyi Károly gáti lelkipásztor hirdette az Igét, aki az Istennel való kapcsolatteremtésre és tartásra biztatta a jelenlévő fiatalokat. A lelkipásztor figyelmeztetett: az emberek sokszor esnek abba a hibába, hogy azzal áltatják magukat, hogy ők tudják, hogy mit akar tőlük az Isten. Megteszik, ami szerintük tőlük elvárható, templomba járnak, talán még Igét is olvasnak, ám a jó cselekvésére már képtelenek. Sokan talán azt sem tudják mi az, meg egyébként is, a népszerűséghez nincs szükség jó cselekedetekre, elég csak valami rosszat csinálni. Ne felejtsük el azonban - mondta a lelkipásztor -, hogy elrontani sokkal könnyebb a dolgokat, mint az Isten akarata szerint élni, mert a bűn mindig könnyebb megoldásnak tűnik. Hiába áltatjuk magunkat, hogy megváltozom, amikor akarok, valójában én magamtól soha nem tudom megtagadni a valódi természetemet. Ilyenek vagyunk. Nem mindegy tehát, hogy hogyan kezdjük meg élni az életet, és az sem mindegy, hogy hogyan fejezzük be. Jó lenne, ha értékes emberek lennétek - fogalmazott a lelkipásztor - ha azzá válnátok. Gyertek, menjünk együtt az üdvösség felé!

/mécses/