Az alábbiakban csupán néhány gondolatot emelnék ki az elhangzottakból:
Ez a történet egy korabeli bírásági tárgyalásnak is tekinthető. Van egy bíró, vannak vádlók, és van vádlott is. A mai történet kapcsán is az a kérdés, mint tegnap: az én viselkedésem melyik szereplőhöz hasonló? Elutasítom Jézust, vagy elfogadom?
A farizeusok azért vitték Jézus elé ezt a nőt, hogy próbára tegyék Őt. Mit tesz az Úr? Nem pártoskodik. Nem ad igazat a vádlóknak, de azt sem mondja, hogy az asszony bűntelen. Ő az Atya oldalára, az igazság oldalára áll. Mert Ő soha nem ad igazat annak, akinek nincs megigazítva az élete. A tiéd megvan?
A farizeusok első ránézésre úgy tűnik, helyesen cselekesznek. Hiszen Jézus elé viszik az asszonyt, az Ő ítéletét várják.Valójában azonban egyáltalán nem érdekelte őket Krisztus szava, mondanivalója. Ők csak vádolni akarnak, mások bűneire rámutatni és azokat elítélni. A Szentírás azonban ezt tanítja:
“Annak okáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, aki ítélsz." Róm 2,5
Túl sok időt töltünk a másik ember vádolásával. Istent nem érdekli, hogy mi kit tartunk jónak, vagy rossznak. A végén számára csak az lesz fontos, hogy fel van-e írva a nevünk az Élet Könyvébe.
A bűnös asszony közben hallgat. Némaságával vallja meg, hogy az ellene felhozott vádak igazak. Jézus azonban leereszkedett hozzá/mellé a porba, és nem ítéli el őt. Pedig Krisztus lenne az egyetlen, akinek ehhez joga volna. Jézus ezzel a cselekedetével nem a bűn mellé áll, hanem a bűnös ember mellé. Ezt hívják kegyelemnek.
A kérdés tehát adott: te ki vagy ebben a történetben?