A Fornosi Református Egyházközség

Interjú Barát István lelkipásztorral

2010-11-08 15:01:32 / Fornosi Református Egyházközség

    2010. november 1-5 között a derceni és a fornosi gyülekezetekben evangelizált Barát István erdélyi lelkipásztor. Mintegy hatszáz kilométert utazott, hogy Isten Igéjét hirdesse itt. Így készülhetett vele ez a riport.
    Kérlek, mutatkozz be, mi az, amit fontosnak tartasz magadról, családodról, gyülekezetedről.
    Barát István, jelenleg alsórákosi lelkipásztor. Marosvásárhelyen születtem 1977-ben. 2002-ben végeztem el a Teológiát, egy évvel hamarabb közöttem házasságot. Isten négy gyerekkel (Áron, István, Csilla, József) áldott meg. Első gyülekezetem egy kis mezőségi szórvány volt Mezőzáhon (5 gyülekezet, 180 lélek). Nyolc évet szolgáltunk itt, külső és belső építkezés minden gondjában és örömében volt részünk. Augusztustól egy közel ezer lelkes gyülekezet hívott meg lelkipásztorának.
    Milyen gondolatokkal jöttél Kárpátaljára? Milyennek láttad az itteni gyülekezeteket, az itt élő embereket? Mi az, ami szokatlan volt?
    Immár negyedik alkalommal jöttem Kárpátaljára, több gyülekezetben is szolgáltam: Fornos, Dercen, Csongor, Técső. Mindig örömmel jöttem ide, először kíváncsiságból, aztán az itteni lelkület vonzott. Egymás hite által épülni – ez volt az igazi célom, felüdítettek a szolgálatok, a templomi jelenlét szokatlan volt (kellemes meglepetés). Az itteni ember nem sokban különbözik az otthonitól, viszont a gyülekezetek sokkal életképesebbek. Öröm lehet itt szolgálni. Nekem legalábbis az volt.


    Mit tartasz a legfontosabbnak a gyülekezeti szolgálatban? Mi az, ami nehéz?
    A gyülekezeti szolgálat legfontosabb célja: az egyént megnyerni Krisztusnak. Sokszor nehéz az igazi, Istentől jövő üzenetet hitelesen átadni úgy, hogy eredményes legyen. Az emberi indulatok és gyarlóságok sokszor ítélkezést váltanak ki az emberekből.
Mi a hobbid, kedvenc időtöltésed?
Ritkán van időm arra, amit szeretnék. Bélyegeket gyűjtök és szeretem a focit játszani is, meg nézni is. Legtöbbször a gyerekekkel szoktam mesefilmet nézni vagy társasjátékozni.
    Vannak-e családi, gyülekezeti terveid?
    Szeretnék szabadságra menni és kicsit egyedül maradni, de erre egyelőre most nincs lehetőség. A családdal is terveztünk egy közös kirándulást, ezt esetleg a közeljövőben összehozzuk. A gyülekezetben most indulnak a „téli programok”: bibliaórák, kórus, felkészítők.
    Mi volt a legkedvesebb történeted a lelkipásztorságod alatt?
    A legkedvesebb történet a parókiaépítéshez kapcsolódik. Egy kb. 60.000 eurós beruházásnak úgy fogtunk hozzá, hogy volt kb. 1.500 eurónk. De meg kellett tapasztalni annak az isteni ígéret valóságát, hogy „az igaz ember hitből él”. Így visszatekintve nem is tudok mást mondani, mert csak Isten tudott a semmiből pénzt előteremteni a megélhetéshez is, meg az építéshez is. Jó kis lecke volt.
    Mi volt a legviccesebb történeted a lelkipásztorságod alatt?
    Abból több is volt. A legmókásabb történet az egyik szórványhoz kötődik, ahol éppen arról szólt a prédikáció, hogy Jézus faggatja Pétert: Simon, Jónának fia, szeretsz-e engem? Az istentiszteletet követően a gondnok bácsi megjegyezte: „Tiszteletes úr, ma nekem szólt az Ige.” „Örvendek – mondom, de az Ige mindenkinek szól!” „Nem, ma csak nekem szólt!” (A gondnok bácsit ugyanis Simon Péternek hívják.)
    A másik humoros történet az evangelizáción is elhangzott. Esperesi vizitáción történt. A parókia főbejáratával szembeni ajtót a hideg miatt lezártuk, majd egy szekrénnyel álcáztuk. Az esperes úr pedig ismerve a házat, de nem ismerve az időközbeni változtatásokat, elegánsan belépett a szekrénybe.
    Örülök annak, hogy eljöttél közénk, hirdetted itt is az Igét. Köszönjük, hogy megosztottad ezeket a gondolatokat is velünk. Isten áldását kívánom életedre, szolgálatodra.


A riportot készítette Gergely Szabolcs fornosi lelkipásztor.