Megtérés, amely Istent magasztalja.

„A negyedik angyal is kitölté az ő poharát a napra; és adaték annak, hogy az embereket tikkaszsza tűzzel. És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, a kinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget adjanak. Jel 16.8-9 

Az bűntetések, amelyek az emberekre jönnek, nem hoznak automatikusan Istenhez térést és bűnbánatot. Lesz idő, amikor Isten már a Jelenések könyve szerint késő lesz. Látjuk a nagy szenvedésben az emberek nem tértek Istenhez. Nem tartottak bűnbánatot és Isten nevének magasztalását megtagadták.

I. Mikor vezet bűnbánathoz a bűntetés? 

Testi bánkodást látunk Káin esetében aki megölte testvérét irigységből. De csak félt a bűntetéstől. 

De találkozunk ideiglenes bűnbánattal, mint az egyiptomi fáraó esetében, amivel csak menekülni akar a következő csapástől.

Vagy csak felületes lesz a bűnbánat, mint Heródes esetében, ami nem távoztatta el a bűnt az életéből hiába hallgatta Keresztelő Jánost. Vagy kétcségbe esett a bűnbánat, mint Judásnál, amikor eldobja az életét.

A szomorú, hogy a fenti igérészben az emberek a bűntetés nyomása alatt sem hagyák el bűneiket és nem keresik az Istent. A rosszabtól még rosszabbhoz haladtak. Az istentelenségtől az istenkáromlásig. Csak az igazi szomorúság és bánkódás a búneink felett vezet el az igazi megtérésig és szabadít meg a bűntől. 

II. Ha az ember megkeményíti a szívét , akkor a büntetések még mélyebre viszik az életét. A zsidokhoz írott levél 3 része mondja, hogy „Annakokáért amint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, 

Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában” Zsidókhoz írt levél 3. rész 7-8v.A bűnük tudatos lesz. A bűnük mindig demonstrativabb és a nyilt ellenállásban is megmutatkozik. Az Isten előtt sem félnek, mintha vak lenne. Az igéreteket, fogadalmakat megszegik. De minden hazugságot a Szenlélek felé cimeznek. A bűn kifejezése az Isten elleni gyülöletnek. A bűnös képes magát is beáldozni csak bosszancsa Istent. Mint Jónás is inkább a halált választaná, csak ne kelledjen engedelmeskedni. De ahogy Jónás nem találta a halált, az itélet napján sokan keresik, de nem találják , hogy elbujjanak Isten elől. Előbb eléje kell majd állniuk. A bűnük makacs lesz, de sokba fog kerülni. A természetükhez tatozik. A disznó természet a pocsojába vágyik. A báranyé ki onnan.

III. Ha Isten figyelmeztet, vagy bűntet azt komolyan kell venni.

A kegyelemnek egyik jele Isten részéről, hisz felébreszthet az Isten, tanít, alázatossá tesz, megtérésre hív.

A bűntetés önmagában nem válik hasznossá életünkben. Az ördög annak ellenére, hogy büntetésben van még nem válik jóvá.

A kárhozatban nem lesznek jobbá a bűnösök. Sok elrontott életű ember még keménnyebben ragadja meg a bűn kanalát és még kegyetlenebb lesz a szenvedéseiben. Sok beteg ember bűnbánatot tart, de képmutatóan.

Addig változtasd az életedet, amig nem vagy büntetés alatt, amig nem a félelem hajt. Értcsétek meg, jobb engedelmeskegdni Isten hívásának, most mint később menekülni, mint üzött néma vad. Legyen hát elsődleges kívánságunk dicsőgéget adni az Istennek.

A pokolban nincs megtérés. Ott kinokban átkozzák az Istent, de nem térnek meg, nem dicsérik az Istent. Istent gyalázzák ott sebeik fájdalmában, de nem bánják bűneiket.

Igazi bűnbanat csak a hitből és a reményből fakadhat. Nincs hit ott, ahol nincs engedelmesség. Nincs hit ott, ahol az ember magában bizik. Nincs remény ott, ahol a kétsékbeesetség kergeti az embert. Nem ment meg minket, ha csak sajnáljuk, hogy hibáztunk. Senki sem menekül meg csak a Bárány vére által. De amikor vége lesz a világnak ez a forrás kiapad! A lelkiismeret férge rágni fog, mért nem éltél a lehetőséggel. Bántani fog, hogy milyen gyakranhívtak a mennybe és te neked mindig volt kifogásod. Pedig milyen egyszerűen meguszhattad volna a poklot.

Akkor sirni fognak, de nem azért , hogy megtéjenek. Sirni fognak és Istent káromolni. „Annakokáért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, veg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában” Zsidókhoz írt levél 3. rész 7-8v.

Héder János