Egyetemista és főiskolás hétvége Hát igen. Az az igazság, hogy elég nehezemre esik megfogalmazni ezt a beszámolót, ugyanis péntektől vasárnapig valóságos élménybombát kaptam az Úrtól. Azért mégis megpróbálom papírra vetni gondolataimat. Lássuk, mi sül ki belőle. Kezdjük az elején. Április 30-án, pénteken 18:00-tól vártuk az embereket a Nagyberegi Református Líceum falai közé egy olyan hétvégére, amely Istenről és egymásról szólt. A meghívás egyaránt hangzott hivő és nem hivő fiatalok irányába. Ez az alkalom mostanra hagyományosnak tekinthető, hiszen immár 4. alkalommal került megrendezésre. Eddig a Nagydobronyi Ref. Líceum adott neki otthont. Idén újítottunk, és egy Beregszászhoz közelebbi helyszint választottunk. Na de ott tartottunk, hogy péntek, gyülekezés. Ekkor még mindössze 25-30 fő volt jelen, ez a szám szombat estére elérte, sőt meghaladta az 50-et. Mint mindig, most is képviseltette magát az ungvári, a beregszászi diákság, és most először már munkácsi résztvevők is jöttek, hála az Úrnak értük is. És még mindig pénteknél tartunk. Mikor érünk már el szombatig, vasárnapról meg már ne is beszéljünk…? Szóval a pénteki programunk áhítattal kezdődött, melyet Hevesi Ágnes tartott. Ezt követően a vacsora volt soron, melyet már mindenki nagyon várt. Azt hiszem, senki sem maradt éhen, sőt! (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a bográcsos a fiúk ügyességét dicséri! Köszönjük! :-)) Vacsi után vidám est, ismerkedő játékok, majd hajnalig tartó táncház volt-ez utóbbit köszönjük a Sion rádió munkatársainak! Ja, és a lustábbak e közben filmet néztek… A kedves Olvasó azt hihetné, hogy valamit összetévesztek, hiszen ez már önmagában egy hétvégére elegendő program, de nem, nem, nincs itt semmi tévedés. Csak ezután következett a java! A szombat reggeli ébresztő egyeseknek igencsak nehézkesnek bizonyult, de „aki éjjel legény, legyen legény reggel is”. Akik sikerrel teljesítették ezt a feladatot, azokat várta a reggeli - ezt már a szakács nénik készítették, ugyanis a fiúk főzőtudománya a bográcsossal véget is ért.:-) 09:00-tól áhítaton vettünk részt, melyet beregszászi testvérünk, Igyártó Nikoletta (Nicky) tartott, majd jött az első előadás „Minden szabad nekem, de nem minden használ” c. ifj. Pocsai Sándor közvetítésében. Igen nyitott társalgás indult el, és be se fejeződött, sőt: folytatódott kiscsoportos beszélgetéssel. Főként a szabadságról, annak mibenlétéről, létezéséről, avagy nem létezéséről, az Isten és az ördög által kínált szabadságról esett szó. A sok beszédtől rendesen megéheztünk, így következett a finom ebéd, majd az ügyességi és műveltségi vetélkedő (ennek győztese az 5.csapat lett, nyereményük csoki volt, ezúton is gratulálunk nekik!). A délelőtti előadáshoz kapcsolódóan ezután kaptak a népek némi ”szabadságot” a szabadidő keretein belül: a fiúk fociztak, össze is szedtek néhány ún. ”horzsolást”- hajrá, fiúk! :-) Szabadidő után „A magában bízó ember mítosza” című előadás következett. Előadónk Héder János tiszteletes volt, aki felhívta figyelmünket az ördög csapdáira:elhiteti velünk, hogy olyanok lehetünk, mint Isten, és hogy a tudás felette áll mindennek. Rámutatott: egyedül Krisztus áll meg problémáink fölött, Ő nem elítélni jött, hanem megmenteni! Semmi sem választhat el minket az Isten szeretetétől. Az előadás után az Ébredés együttes szolgált közöttünk, együtt dicsérhettük Urunkat, este pedig Szanyi György tiszteletes evangelizált, az ezt követő elmélkedésben pedig a dédai ificsoport segített nekünk, akik elhozták közénk az „Érzékek sátorát”, így megtapasztalhattuk: a kövek is tudnak beszélni… Ezzel párhuzamosan dicsőítés volt. Valóságos kis zenekar alakult, gitárok, szintetizátor, csörgő, kukából varázsolt alkalmi dob, no és persze énekszó dicsérte az ÚR szent nevét. Aki ezt követően még bírta szuflával – és hanggal -, az hajnalig karaokézhatott vagy filmezhetett. Ja, és volt pótvacsi is. :-) A hosszú éjszaka után vasárnap reggel sor került hétvégénk utolsó ”menüpontjára”, a záró áhítatra, melyet Papp Adrien tartott, aki arról beszélt: mit teszünk ezután? Megtértként, nem megtértként mit teszek e hétvége után? Az áhítat után pedig fájó szívvel ugyan, de búcsút mondtunk egymásnak. De azért ne szomorkodjunk: ha Isten előtt kedves, ősszel újra létre jön egy „egyetemista és fősulis hétvége”. Áldott legyen az ÚR az alkalomért! Soli Deo Gloria! Kocsis Julianna Fényképek a galériában találhatók az alábbi linken:

www.reformatus.com.ua/lap/egyetemi/index.php