Március 15-én délben a nemzeti imádságunkkal kezdődő alkalmon elsőként Molnár János római katolikus plébános lépett templomunk szószékére. Rákóczi imádságával biztatott arra, hogy ma is fordulhatunk Istenhez vezetésért, megmaradásért.
„II Rákóczi Ferenc: Ima a hazáért nehéz időben Úristen! Igazság kútfeje, kegyelem kimeríthetetlen forrása, ki parancsolataidról megfeledkezett népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörvén gőgjét, amint a büntetésben igazságot adtál, a megbocsátásban újból kegyelmet nyújts neki: bevalljuk, Uram, őseink nyughatatlanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, amelyekkel ellened támadván, valóban megérdemeljük ostorodat. Rászolgálunk, Uram, hogy nemzetünk dicsősége elenyésszék, s gyermekeink idegen nép járma alatt görnyedjenek. Méltók vagyunk, hogy magvunk szakadván, eredetünk emlékezete és nemzetünk neve feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk tőled, Istenünktől és Urunktól. Mindazáltal, ő Uram, tekintsd a nyomorúság ez örvényébe hullott népednek sóhaját, hallgasd meg a szegények, az özvegyek és árvák Hozzád felsíró jajkiáltását. Tekintsd a bűnhődésre kész ártatlanoknak kiontott vérét, s ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteiről, melyekkel hajdan oly kegyesen elárasztottad szolgaságban sínylő választott népedet. És ha lelkünkben lángra lobbantanád felszabadulásunk vágyának tüzét, vezéreld cselekedeteinket, erősítsd meg karunkat, élesítsd fegyvereinket, hogy egyesült erővel szolgálhassunk kegyes akaratodnak. Adj, Uram, azoknak, akiket vezéreinkül rendeltél, hivatásukban bölcsességet, balsorsban bátorságot, a szerencsében mérsékletet, hogy végzéseid útján haladjanak. Te jelöld ki, Uram, táboraink határát, vedd körül irgalmasságod köntösével, óvd meg az ellenségnek cseleitől, s űzd el az álmot a virrasztók szeméről, nehogy készületlenül találtassunk. A Te angyalod legyen őrünk és vezetőnk a csatában, aki szétszórja a fegyverek golyóit, s amint Izraelt szárazon vitte át a tengeren, vezessen át bennünket is sértetlenül ellenségeink tömegén. Add, végül, Urunk, legkedvesebb Atyánk, hogy felvétetvén néped kebelébe, rendelésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid őreivé lévén, utunk nyugalomban és békességben vezessen Tehozzád, ki végtelen kegyelmednél fogva azt akartad, hogy kiszabaduljunk a szolgaságból és megváltassunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által, ki a Szentháromságban veled él és uralkodik, mindörökkön-örökké. Ámen.”
Marosi István görög katolikus atya a szabadságharcban részt vevő görög katolikusok példáját állította az egybegyűltek elé.
Taracközi Ferenc református lelkész kiemelte: Isten szava lehet egyedüli útmutatónk ma is. A Rómabeliekhez írt levélből olvasta Isten igéjét: Igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem a Szent Lélekkel együtt tanúskodik, hogy nagy bánat, szakadatlan kín gyötri szívemet. Esdeklek, hogy bárcsak volnék átok alatt, a Krisztustól elszakítva azokért a testvéreimért, akik hús szerint rokonaim. Mit kíván a magyar nemzet? - ma is feltehetnénk a kérdést, és ma is számos kívánságunk lehetne. Pl. egyenlőséget, területi autonómiát, szabadságot,- sorolhatnánk a kívánságokat. Mennyire más Pál apostol szava, kívánsága. Bárcsak megismernék Istent, Jézus Krisztust azok, akik a testvéreim. Először is fontos, hogy Pál látja népének helyzetét. Másodszor nem fél kimondani, hogy átok alatti állapot az, ha nem ismerik Isten Fiát. Harmadszor: ő maga ismeri a legfőbb jót. Átokból áldássá lenni. Ez is lehetne kívánságunk. Abban az esetben valósulna ez meg, ha nem „kultúrkeresztyénként” emlegetnénk rendezvényeinken Isten nevét, hanem valóban fontos lenne számunkra az Ő szava. Nem keresztyén értékek mentén szeretnénk jövőt biztosítani, hanem Isten kezébe tennénk életünket s a keresztyén értékek következményként megjelennének életünkben. Mit kívánhatnánk jobbat, mint az Isten jelenlétét. Az emlékezés nem más, mint tudatalatti figyelmeztetés és felhívás: te is tegyél valamit. A tettek nélküli magyarkodás csak időhúzás, terméketlenség. Te is tehetsz valamit! Bárcsak megismernék Krisztust rajtunk keresztül és lehetne vele jövőnk!
A istentiszteleten énekkel szolgált a református gyülekezet kamarakórusa.
Közös áldásvétel után együtt vonultunk át a Petőfi-szoborhoz, majd koszorúzással, szónoklatokkal, versekkel folytatódott az ünnepi megemlékezés.