A Beregszászi Református Egyházközség Honlapja

Házasság az ige mérlegén

2010-04-12 21:37:41 /

„Szerelem: együtt járunk, noha még nem ismerjük egymást, szeretet: együtt maradunk, noha már nagyon jól ismerjük egymást”− avagy a házaspárok hétvégéjének a margójára

A pszichológia fogalma rendkívül izgalmasan hangzik − azonban, ha valaki felüt egy olyan szakkönyvet, amely ezen tudományág alapjaiba hivatott bevezetni a lelkes érdeklődőket, a nagytöbbségnek valószínűleg csalódást okoz majd. Magyarázható ez azzal, hogy telis-tele van szakszavakkal és szakkifejezésekkel, illetve a műkedvelők számára végtelenül elvontnak és száraznak tűnhet a szövegezés − így a könyv és az olvasó is egyaránt bezárul. Nem így történik ez akkor, ha elénk áll egy pszichológus, és teljesen közvetlenül, tabuk és fenntartások nélkül, − úgy is mondhatnánk, hogy egyszerű népi nyelvre lefordítva − tárja elénk a saját lelkünk elemzéséről szóló értekezését.

Hála a kegyelmes Istennek, így történt ez a házaspárok hétvégéjén, amikor Pálhegyi Ferenc közvetítésével lélektani alapon elevenedtek meg előttünk a házasság jellemző vonásai és buktatói.
A nagy élettapasztalattal rendelkező és tisztes kora ellenére szerfelett éles észjárású Pálhegyi Ferenc Magyarországon jól ismert és elismert keresztény pszichológus. Kedves, nyíltszívű, érdekes embernek ismerhettük meg őt. Számos személyes dolgot elárult magáról, például azt, hogy negyvenkilenc éve él a házasság szent kötelékében, öt gyermekkel és tizenöt unokával büszkélkedhet.

Előjáróban azt a kérdést feszegette, hogy milyen okból köttetnek a házasságok − azért, mert a nő és a férfi boldogok szeretnének lenni egymással egy, az Úr által megpecsételt kapcsolatban. Ráébredhettünk, hogy mindannyian viszünk a házassági útipoggyászunkban kedves ajándékokat (megbízhatóságot, tehetséget, szilárd jellemet, szexuális vonzerőt, stb.), azonban kellemetlen meglepetések is megbújnak abban a bizonyos csomagban (horkolás, zsugoriság, túlzott pedánsság, állandó aggályoskodás és kritizálás, sumákolás, stb.). A házasság nem habostorta − mondta el rokonszenves előadónk, és így folytatta: a házasság a szeretet próbája − az a képesség, hogy a saját igényeinket háttérbe szorítva, a párunk szükségleteit helyezzük előtérbe.
Kiderült, hogy milyen lelki hátterei lehetnek annak, ha két ember nem tud együtt élni a házasságban − például a gyermekkorban átélt traumák, üresen maradt „szeretettank” esete, a kisebbrendűség érzete, a szeretetnyújtási „frigiditás” jelensége, vagy a bűnök meglétének nyomasztó érzése. Hogy leküzdhessük a múltunk kísérteteit, fel kell ismernünk e lelki terheket és bűnöket, és az Úr elé kell tárnunk őket, kérve az Ő szabadítását, mert Neki átadhatjuk az összes vétkünket és problémánkat. Ezt követően meg kell bocsátanunk azoknak az embereknek, akik esetleg okozói lelki fájdalmainknak, csak így tudunk szeretetteljes légkörben együtt élni házastársunkkal.
A házasság szavunknak a ház a szótöve − így képletesen egy épületként is ábrázolhatjuk a házasságot, amelyet folyamatosan viharok támadnak (öregedés, betegség, rokonok hatása, megszokás, csábítás, csalódás, stb.). Ha nem akarjuk azt, hogy a házasságunk épületét ezek a viharos szelek földbe döngöljék, akkor erős alapot kell vetni hozzá. Ez az örökérvényű fundamentum Jézus Krisztus. Két komoly támfal az önállóság (a házaspár független a szülőktől) és az egymáshoz való ragaszkodás. A ház teteje pedig a legbensőségesebb kapcsolat − amely nem csak a testi szerelmet jelenti („...és lesznek ketten egy testté”), hanem a fenntartások nélküli életközösséget is. Megtudhattuk, hogy a szeretetnek különböző válfajai léteznek − az eros (testi szeretet), fília („szeretlek azért, mert...”) és az agapé („szeretlek annak ellenére, hogy...”). Az agapét parancsba adta nekünk Isten: az érdek nélküli szeretetet. Az agapé-szeretet védőburka hivatott körülvenni a barátságaink és a testi kapcsolataink szféráit egyaránt.
A kommunikáció és a megbocsátás témáit is elénk tárta Pálhegyi Ferenc. Rámutatott arra, hogy mi, emberek „több füllel” is rendelkezünk attól függően, hogy mire figyelünk: a tartalomra, a másik állapotának a felmérésére, a felszólításra, vagy arra, hogy milyennek tart minket a beszélgetőpartnerünk. A legtanácsosabb, hogy az empátia fülét alkalmazzuk a kommunikációink során. A megromlott emberi természetünk miatt gyakran megbántjuk házastársunkat vagy másokat és ők is megbántanak minket. Isten parancsa szerint azonban alapvető dolog az, hogy megbocsássunk egymásnak, ahogyan számunkra is van bocsánat Jézus Krisztus által.
Egy francia filozófus, Andre Comte-Sponville szerint azokban, akiknek nincsen humorérzéke, nincs meg az alázat, a tisztánlátás és a könnyedség képessége. Nos, Pálhegyi Ferenc szavaiból nem hiányzott a humor, és a kísérői sem (alázat, tisztánlátás és könnyedség). Maga és a közönsége között a legrövidebb utat választotta, amikor szellemes, ízes kommentárokkal színesítette előadásait. Ezáltal gondolati síkon kézen fogva vezette a publikumát, így folyamatosan fenntartotta az élénk figyelmet és érdeklődést.
József Attila, Ady Endre, Babits Mihály és Arany János méltán híres magyar költőktől kölcsönzött idézetek tették szemléletesebbé (és selymesebbé) a házassággal kapcsolatos fejtegetések mondanivalóit.
Bizalommal fordulhatott bárki kedves magyarországi vendégünkhöz, aki nyitott volt a kérdésekre, és legjobb tudása szerint válaszolta meg azokat.
Reménykedünk abban, hogy minden résztvevő gyakorlati tekintetben hasznos és értékes gondolatokkal tért haza otthonába.
Áldd meg, Urunk, a mi házastársi kapcsolatainkat! Add, hogy mindig Te lehess az alap, és ne feledkezzünk meg arról, hogy drága véren váltottál meg mindannyiunkat!
Tisztelettel és szeretettel gondolunk Pálhegyi Ferencre (és várjuk a következő találkozást), aki a napokban ünnepli a születésnapját. Isten éltesse drága testvérünket!

Kurmai-Ráti Szilvia
Beregszász

További képek itt: http://www.reformatus.com.ua/lap/beregszasz/index.php?m=galeria&a=view&i=1072