A szolgálatteljesítésben sok segítséget nyújtott az a hatvanöt fiatal, akik lelkiismeretesen, szeretettel és türelmesen foglalkoztak a gyerekekkel.

A hetet Jenei Károly lelkipásztor áhitata nyitotta. Minden reggel érdekes játékok várták a gyülekezőket, melyeknek célja az volt, hogy egymást jobban megismerjék.

Ezt követően bibliai történeteket hallgattak meg a táborozók, melynek keretében aranymondásokat és új énekeket is tanultak, majd kézimunka és ebéd várta az ottlévőket. A napok közös játékkal és áhitattal zárultak.
Az első nap témája a Kivonulás Egyiptomból, illetve a páska ünnepe volt. Ez alkalommal a gyerekek színdarab által betekintést nyerhettek az egykori zsidó nép életébe. Majd maguk elkészíthették a saját vándortáskájukat.
A második napon a sátoros ünnepről szólt az előadás. Az ismétlő játék alatt fűzfából készítettek a fiatalok sátrakat, ezután a kézimunka alatt mindenki saját sátrát is elkészítette papírból, melyet maguk ízlése szerint díszitettek száraz levelekkel és szalmával.

A harmadik nap ünnepe a kánai menyegző volt, melynek keretében a táborozók megtanulták a zsidó tánc néhány alaplépését, majd a nap későbbi részében egy nagy lufis játékra került sort.

A negyedik napon a Szentlélek kitöltetésére emlékeztek a fiatalok, majd a saját lángocska elkészítésével egy nagy közös tűz került megalkotásra.

Az utolsó napon árnyjátékkal és bábszínházzal a királyi menyegző példázata tárult a táborozók elé. Az ismétlő játék váratlan meglepetéssel szolgált mindenkinek. A segítők maguk közül húzták ki a királyi párt, akiket a helyes
választ adó gyerekek öltöztettek fel és legyeztek.

Ezen a napon került sor a hét folyamán tartott történetek összegzésére. Elképzelhették a királyi menyegzőt, s megérthették a példázat mondanivalóját: Krisztus vére tisztít meg mindanyiunkat, s Ő ad nekünk menyegzői ruhát. Isten az, aki a legnagyobb ünnepségre vár bennünket.

Péntek este került megrendezésre a Szülők estéje, melyen a táborozók a szülők előtt dicsőíthették az Urat. Minden osztály külön előadással készült az estre a hét folyamán. Nagy izgalommal, mégis bátor szívvel álltak színpadra a gyerekek és segítők egyaránt, melyet lelkipásztorunk áhitata zárt. Az előadást táncház követte, melyen fiatalok és idősek együtt ünnepeltek.

Megállapíthatjuk, hogy nincs nagyobb ünnep annál, mikor szeretteink vesznek körül bennünket. Hálával tartozunk Istennek azért, mert gyermekeink vidámsága tölti be az életünket, ünneppé varázsolva ezzel minden napot. Áldott legyen érte az Úr neve.