Megmaradni, vagy elveszni!
2011. április 17-én, Isten kegyelmébõl Verbõcön tartottuk az immáron hagyományossá vált virágvasárnapi egyházmegyei csendesnapunkat. Az alkalomra mintegy 1000 fõ gyûlt össze Máramaros-Ugocsa Egyházmegye különbözõ gyülekezeteibõl. Szép templomunk zsúfolásig megtelt, amiért az Úrnak adunk hálát, valamint a napsütéses, kellemes idõjárásért is, hiszen így sokan a templom körül elhelyezett ülõalkalmatosságokon tudták végighallgatni Isten szavát, üzenetét.
Az esemény Molnár Zsolt helybéli lelkipásztor köszöntésével és áhítatával kezdõdött. Szavai határozottan hangoztak: „megmaradni vagy elveszni”- a tét jelentõs.
Ezután Seres János, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese üdvözölte az összegyûlt sereget, s bizonyságot tett Megváltó Urunkról elmesélve, hogyan mentette meg az Úr 31 esztendõvel ezelõtt, katona korában, a kilátástalannak tûnõ halálos betegségekbõl, veszedelmekbõl. Meghatódva hallgattuk a szívbõl jövõ szavakat, amint hálát adott a Mindenható Istennek az életben maradásért, de még inkább a lelki szabadításért. Ahogyan õ fogalmazott, „Isten hatalmas munkamezõvel áldotta meg”, tudniillik az egyházmegyénk pásztorlásával.
Majd Lõrincz Krisztina lelkésznõ az Ap. Csel 2:42-46 alapján hirdette Isten Igéjét, melyet mélyen elgondolkodtató, emlékezetes történetekkel fûszerezett.
Az ünnepi csendesnapot, lelkileg feltöltõdve, a himnusz eléneklésével zártuk, amikor is messze zengett szívbõl jövõ nemzeti imádságunk.
A mintegy három órán át tartó lelki táplálkozás után nem maradt el a testi feltöltekezés sem, ugyanis bõven jutott mindenkinek szendvics és sütemény, egy-egy tea, vagy üdítõ kíséretében.
Mindezekért pedig Istené a dicsõség és a hála.
Petrusinecné Rózsa Ilona