Kórustalálkozó Ungváron
A hagyományoknak megfelelően, az idén is az ungvári református templom adott otthont a Kárpátaljai Református Énekkarok Találkozójának. A XI. kórustalálkozón 26 énekkar képviseltette magát, bizonyítván ezzel azt, hogy a kárpátaljai reformátusok kiemelten figyelnek az egyházi énekkultúra ápolására.
A találkozó kezdetén Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke tartott rövid áhítatot.
Ezt követően a rendezvény házigazdája, Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület egyházi főjegyzője, az ungvári gyülekezet lelkipásztora köszöntötte a kórusokat, amelyeknek a vezetői fellépésük előtt röviden bemutatták csapataikat. A találkozó első részében az Ungvári Református Gyülekezet énekegyüttese, az Ungvári Ukrán Református Gyülekezet énekegyüttese, a munkácsi, szalókai, viski, verbőci, beregszászi vegyes kar mellett fellépett még a szalókai Nyitnikék gyermekkórus, a nagygejőci férfikar, az eszenyi gyermekkórus, az ungtarnóci asszonykórus, az Eszenyi Emmanuel Kórus. Ezután a helyi parókia udvarán az ungvári gyülekezet tagjainak jóvoltából szeretetvendégségre került sor. A szünetben Héder János lapunknak elmondta, hogy 2000 óta egy év kivételével mindig megtartották a Kárpátaljai Református Gyülekezetek kórustalálkozóját. Az a tapasztalat, hogy egyre több helyen tekintik szívügyüknek ezen közösségek megmaradását és továbbfejlődését, amit az is bizonyít, hogy a tagok fellépő ruhákat varratnak maguknak, szélesítik a repertoárjukat, és bár ez a találkozó nem számít versenynek, de azért egymás között folyik a jó értelembe vett rivalizálás is. A találkozó második részét a kórusok közös éneklése tette emlékezetesé. Majd sorrendben az izsnyétei ifjúsági és gyermekkórus, a mezővári gyermek- és felnőttkórus, a kisgejőci Gyöngykaláris gyermekkórus, a beregrákosi, bátyúi-újbátyúi vegyes kórus, a mezőgecsei kórus, a találkozón első ízben részt vevő halábori és badalói énekkar, majd a Kárpátalja legnagyobb gyülekezetéből érkező nagydobronyi kórus fellépése következett. Végül a szürtei kórus előadása zárta a sort. A több mint hat órás maratoni előadássorozat végén Héder János köszönetet mondott minden résztvevőnek, hogy idejét, fáradságát nem kímélve eljött erre a lassan már zarándokhelynek számító találkozóra, ami egyben annak is a bizonyítéka, hogy református egyházaink élnek, és képesek megújulni, énekszóval is dicsérve az Urat. Majd az énekkarvezetők egy díszes emléklapot vehettek át egy-egy szál virág kíséretében. Ezt követően a résztvevők közösen énekelték el hitvalló imánkat, a 461. dicséretet, nemzeti imánkat, a Himnuszt, majd az alkalom zárásaként megkoszorúzták a templom előtt lévő kopjafát. (tamási)