Ungvári Református Egyházközség

A lélek eledele

2010-04-01 15:14:51 /

Lk 22,7-20.7 Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt. 8 Jézus ekkor elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: "Menjetek el, és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát, hogy megehessük." 9 Ők pedig ezt kérdezték tőle: "Mi a kívánságod, hol készítsük el?" 10 Ő így válaszolt: "Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy, 11 és mondjátok meg a ház gazdájának: a Mester ezt üzeni neked: hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát? 12 Ő mutat nektek majd egy nagy berendezett emeleti termet: ott készítsétek el." 13 Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a húsvéti vacsorát. 14 Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az
apostolokkal együtt, 15 és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. 16 Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában." 17 Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között. 18 Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa." 19 És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem,


amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." 20 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki."

A LÉLEK ELEDELE


Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből
részesedünk. (1Kor 10,17)

Édesapámmal az udvarban egy csirkét készítettünk elő az ebédhez, míg anya a konyhában tésztát gyúrva serénykedett. Nem sokkal később a sült csirke finom illata lengte be a házat. A mai napig a kedvenc ételem a házi tojásból készült nokedlivel és burgonyapürével tálalt sült csirke. Jézus sokszor beszélt lakomáról és ételről, amikor Istenről tanított. Az egyik ezek közül, amikor a nagyhéten az utolsó vacsorára emlékezünk. Jézus megtörte és szétosztotta a kenyeret, ami az élet kenyerévé vált (Jn 6,48-51).
Az úrvacsorában a gyökereinkhez megyünk vissza: eszünkbe jutnak a korábbi úrvacsorák, emberek, akikkel kapcsolatba kerültünk. Emlékezhetünk a könnyekre, amiket ejtettünk, az ígéretekre, amiket megfogadtunk, és a terhekre, amiket letettünk az úrvacsora alkalmával. Ezek az élmények Istenhez kötnek minket, és formálják a személyiségünket.
Amikor úrvacsorázunk, a Lélek eledelét vesszük magunkhoz. A megterheltnek ez a lelki megnyugvás és erő a következő naphoz. A magányosoknak a hit közössége. A haragosoknak és megbántottaknak egy lehetőség, hogy a világot jobbnak lássák. A betegeknek a gyógyulás ajándéka. A hitben járóknak Krisztus jelenléte - a Lélek eledele, amely kívánatos lelkünknek.

 Imádság: Istenünk, segíts emlékeznünk, hogy te mindig mellettünk vagy,
amikor próbálunk Jézussal járni.
 Ámen.