Szemeim a hegyekre emelem…”
Március 21-e egy újabb mérföldkő a Viski Református Gyülekezet életében. Mint ezúttal elhangzott, Jenei Károly személyében százkilencvenhárom év után most iktattak be újra viski születésű, Visken élő lelkészt a nyáj pásztorolására.
A meghatóan szép ünnepségre zsúfolásig megtelt a templom. A Máramaros-Ugocsa Egyházmegye gyülekezeteinek küldöttsége mellett eljöttek a magyarországi testvérgyülekezetek képviselői is, hogy együtt ünnepeljenek a viskiekkel. Héder János, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) főjegyzőjének apostoli köszöntését, illetve lekcióját követően Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke a 119. zsoltár 129–136. versei alapján hirdette az igét az ünneplő gyülekezet előtt. „Csodálatosak intelmeid, azért megfogadja azokat lelkem. Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket. Kinyitom számat és lihegek, úgy vágyódom parancsolataid után.
Fordulj felém, és könyörülj rajtam, ahogyan szoktál azokon, akik szeretik nevedet. Szilárdítsd meg lépteimet ígéreteddel, hogy ne uralkodjék rajtam semmiféle gazság. Szabadíts meg a hatalmaskodó emberektől, hogy megtarthassam utasításaidat. Ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts engem rendelkezéseidre!” Az idézett ige alapján a püspök úr felsorolta a hű szolga legfőbb ismérveit, illetve szólt arról is, hogyan lehet Isten kiválasztottja lélekmentő ember. Zán Fábián Sándor azt kérte, hogy a most beiktatott lelkész a gyülekezettel együtt legyen imádkozó lelkületű, s mindenkor Isten igéje gyújtson világosságot benne. A püspök úr arra is figyelmeztetett, hogy a lelkész önmaga nem tud eleget tenni Isten elhívásának. Ehhez imádkozó gyülekezetre is szükség van. Az igehirdető azt kérte, hogy Jenei Károly legyen lélekmentő lelkipásztora ennek a gyülekezetnek.
Ezt követően Seres János, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese beiktatta hivatalába az új lelkészt. Az esperes úr arra kérte a lelkészt, hogy legyen Isten hű szolgája, igéjének igaz tolmácsolója, a rábízott nyáj gondos pásztora, a gyülekezet pedig segítse, támogassa őt ebben a szolgálatban.
„Szememet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van” – idézte útmutatásként a 121. zsoltár szavait a frissen beiktatott lelkész, aki Mózes első könyvének 16. része alapján hirdette az igét, s a „Honnan jössz és hová mégy?” kérdésre kereste a választ. „A látás Istenét szeretném hirdetni” – vallotta székfoglaló igehirdetésében Jenei Károly –, azt az Istent, aki elesettségünkben is megtalál bennünket és felemel, ha az Ő útjait járjuk. Csak merjük hinni, hogy Ő helyes útra vezet, jó utat szán nekünk. Ezt az utat járjuk együtt végig hűséggel, igaz hittel, kérte a lelkipásztor.
Az igehirdetést követően a szép számmal megjelent magyarországi és Máramaros-Ugocsa megyei lelkészek egy-egy igével, a viski hittanos gyerekek verssel, a gyülekezet kórusa pedig énekkel köszöntötte az e napon beiktatott lelkipásztort.
Az ünnepi istentiszteletet követően emléktábla-avatásra került sor. Forgon Pál püspök és Vass József esperes hosszú ideig szolgáltak e gyülekezetben. Ők is – több sorstársukkal együtt – megjárták egykoron a poklok poklát, a gulágot. Emléküket őrzik a viskiek. Ezentúl a templom falán is tábla őrzi emléküket. Az emléktáblát – melyet Balázs István helyi faragóművész készített – Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke, és a néhai Forgon Pál püspök fia leplezett le.
A viskiek ezúttal vendégszeretetből is jelesre vizsgáztak: gondosan, ízlésesen és gazdagon terített asztal várta az ünnepségre érkezőket.