Hálaadó istentisztelet Ungtarnócon
Az Ung megyében az egyik legkisebb gyülekezet az ungtarnóci gyülekezet. Mégsem mondható el róla, hogy elhagyatott, elhanyagolt és elfelejtett gyülekezet volna, mert a gyülekezeti tagok, akik komolyan veszik református hitüket, minden erejükkel azon vannak, hogy jobbá, szebbé tegyék közösségi életüket és nemcsak közösségi életüket, hanem a kicsiny templomukat és a gyülekezeti termüket.
Különösen nagy részt vállalnak ebben a gyülekezet presbiter testvérei. Péntek Zoltán gondnok és a többi presbiter, valamint az asszonytestvérek, akik nagyon sokszor közös összefogással ügyködnek azon, hogy az alkalmaink valóban a testvéri szeretet és a közösség kiábrázolását szolgálják.
Ebben az esztendőben is lassacskán, fokozatosan, lépésről-lépésre haladtunk. Megtörtént az ablakoknak a felújítása a parókián, a tetőzet hibáinak kijavítása, a gyülekezeti terem külső falainak a lemeszelése és az ajtók lefestése, valamint ki lett szedve a régi padló és betonpadló lett leöntve a helyére, amit linóleummal fedtek le és nagyon szépen rendbe tették. Nem nagy pénzű a gyülekezet, de igyekszik saját tehetségéhez mérten mindent megtenni ahhoz, hogy valóban ez a kis gyülekezet együtt lehessen és örülhessen minden egyes alkalomnak. A gyülekezetben a vasárnapi istentiszteleten kívül egy pici kis énekkari közösség működik. Gyakran vannak mozik, esték, hétközi istentiszteletek természetesen, ifjúsági foglalkozások és más alkalmak is. Ebben az esztendőben a krumpli vájás után, amikor az ungvári református lelkésznek is segítettek a krumpli kivájásában, a gyülekezet úgy gondolta, hogy együtt adunk hálát Istennek mindenért. Azért is, hogy a föld gyümölcse megtermett, és azért is, hogy a nyár leforgása alatt annyi sok munkánkban megáldott bennünket. Így tartottuk meg szeptember 15-én, a kis hálaadó istentiszteletünket, amit kint a templom mellett az udvarban tartott meg a kis gyülekezet. Kifejeztük a hálánkat az Isten irányába, hogy megsegített bennünket és velünk volt, annak ellenére, hogy kicsik vagyunk. Mégis elmondhattuk, hogy éreztük, hogy nagy az Isten és nagy az Ő hatalma, és Ő meg tudja erősíteni az ilyen piciny kis parányi közösséget is. Ezután egy kis szeretetvendégség és saslik-sütés következett, nagyon jó hangulatban telt az éjszaka. Már be is esteledett, és valamikor 9 óra után, fél tíz környékén tért haza a gyülekezet tagsága otthonukba hálaadással dicsérve az Urat! Nagyon örültünk ennek az alkalomnak! Csak így tovább tarnóciak!