GYÜLEKEZETI KIRÁNDULÁS SZINEVÉREN

Az Ungtarnóci Református Egyházközség egynapos családi kirándulás szervezett 2008. június 28-án, szombaton a Szinevéri-tóhoz. A nyári szabadságolásokat kihasználva a falu apraja nagyja igyekezett jelentkezni a közösségépítő utazásra, s végül több mint 40 fős gyülekezet indult útnak Héder János lelkipásztor vezetésével. A Szinevéri-tóhoz vezető hosszú úton a gyülekezeti tagok természetesen meglátogatták távoli és közelmúltunk épített örökségeit is, így az egykori magyar honfoglaló sírját, valamint a szolyvai emlékparkot és siratófalat is. A magyar honfoglaló sírján elhelyezett emléktáblán az alábbi szöveget olvashatjuk:

„E HALOM EGY LOVASTUL ELTEMETETT HONFOGLALÁSKORI HARCOS SÍRHELYE. ÁLLÍTTATTA: A Szolyvai magyar kulturális szövetség a honfoglalás 1100 évfordulója emlékére. 1999”

A szolyvai emlékparkban a csoport megtekintette a siratófalat, amelynek márványtáblái településenként őrzik azoknak a nevét, akiket az elmúlt diktatúrában elhurcoltak. Számos név olvasható az ungvári áldozatok közül, de külön megtalálható Botfalva és Ungtarnóc elesetteinek névsora is.

A kirándulás során útba esett még a festői szépségű Sipot-vízesés is, amelyet bárki megtekinthet a honlapunkon elhelyezett képgalériánkban.

A festői szépségű táj, a máig érintetlen és háborítatlan természet minden gyülekezeti tagot emlékezetett Isten csodás teremtésére. A Biblia első könyvében többször is olvashatjuk, hogy Isten megtekintette mindazt, amit teremtett és minden alkalommal azt látta, hogy alkotása jó. A fák és virágok csodálatos szépsége, a madarak nagyszerű színei, az állatok szép formái mind ékesen hirdetik Isten csodálatos munkáját. Fenn a hegyekben az ember különösen közel érzi magát az Alkotóhoz, aki mindent oly csodálatos intézett a mi számunkra.

Miután a gyülekezeti tagok elérték a Szinevéri-tavat, boldogan pihentek meg, gyönyörködve és hálát adva az Úrnak. Sokan a csoportból túl vannak már életük derekán, de még sohasem látták ezt a mesekönyvekbe illő tájat. Aki viszont már többször is láthatta a tavat és már korábban lefényképezkedett a tó partján az ott kiállított kitömött medvével, boldog volt, hogy újra eljuthatott ide. Miután a fiatalok körbejárták az egész tavat egy útszéli pihenőben táborozott le a gyülekezet és jóízűen elfogyasztotta mindazt, amit az asszonytestvérek készítettek a nagy útra. Az ebédet jókedvű énekléssel fejeztük be, az ott tartózkodó ukrán és lengyel turisták nagy örömére, akik szájtátva hallgatták, amint az ifjúsági énekeskönyvből dicsértük az Istent kegyelméért, hogy megőrzött minket ezen a hosszú úton és a csodálatos időjárásért, amely nem volt túlságosan meleg, de folyamatosan sütött a nap, kellemessé téve ez által mind a hosszú buszozást, mind az erdei sétát.

A szép gyülekezeti kirándulásért hálát adva álljon itt a 8. zsoltár, amely a Teremtő és az ember kapcsolatáról szól:

„Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssé tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!”