Az alkalom Balogh Attila áhítatával vette kezdetét. Az esperes úr a teljes szívű szolgálat fontosságára hívta fel a figyelmet. A Lk 9,57–62 igeszakasz alapján bemutatta azokat a buktatókat, amelyek ebben megakadályozzák az embert. Ilyen, ha egyedül indulunk el az úton, ha nem tudjuk igazán, mit jelent Jézus tanítványának lenni, aztán az első nehézségek, feladatok láttán megtorpanunk, és sokszor visszafordulunk.

De akkor is megtorpanunk, ha Jézus hívott el bennünket, de mi előtérbe helyezzük saját gondjaink megoldását. Életünkben első helyen Krisztus szolgálata kell álljon, hangsúlyozta Balogh Attila, ahogy az ige is figyelmezteti a tanítványokat. Nem fordulhatunk vissza, előre tekintve kell haladnunk a kijelölt úton: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Dr. Sándor Endre, a Magyar Református Missziói Szövetség (MRMSZ) elnöke, vámosújfalui lelkész arról beszélt, hogy a presbiter a lelkipásztor missziói munkatársa, csak együtt tudnak sikeres szolgálatot végezni, együtt tehetnek igazán azért, hogy az egyház megújuljon, hogy a gyülekezetek ne váljanak „öregek otthonává”, hogy a gyülekezetekben ne a hideg tél uralkodjon, hanem eljöjjön végre a kikelet. A nyájat közösen kell legeltetni, és nem kényszerből, hanem örömmel, mondta.

Márkus Gábor, a Tiszta Forrás Alapítvány vezetője a hajléktalanokkal, az alkoholistákkal folytatott munka szükségességéről és eredményességéről, az evangélium hirdetésének fontosságáról szólt. Hangsúlyozta: ezeknek az embereknek elsősorban a gondolkodásmódján kell változtatni, amire viszont csak Krisztus képes. Ezért feladatunk elsősorban Jézushoz vezetni a kirekesztetteket, a szenvedélybetegeket.

Van-e kéve a válladon? Kit viszel be Isten országába? – tette fel a kérdést Ablonczy Zsolt, a MRMSZ titkára, a Budapest-Kispesti Gyülekezet lelkipásztora, aki a  Missziói látás Kálvin János írásaiban címmel tartott előadást.

Horkay Sámuel, a KRE Presbiteri Szövetségének elnöke rendhagyó történelemóra keretében adott átfogó képet a magyar nemzet, Kárpátalja és az itt élő magyarság múltjáról, az egyház életéről a szovjet érában.

Nagyon sok értelmes és hasznos megfigyelés, tanács és gondolkodóba ejtő kérdés fogalmazódott meg a hozzászólásokban. Egy fecske nem csinál nyarat. A lelkész mellé kellenek a presbiterek is, hogy igazán élő gyülekezetet építhessenek. Egyben minél több evangelizációt kell szervezni, hogy az örömüzenet mindenkihez eljusson. Ehhez ki kell lépni a templom falai közül, meg kell keresni az embereket, hangsúlyozták.

Bemutatkoztak itt a Keresztyének Izráelért Alapítvány munkatársai. A nagydobronyi gyülekezet női kara (Horkay László vezetésével) énekszolgálata tette még gazdagabbá és felemelőbbé az együttlétet. A konferencia Horkay László lelkész áhítatával, közös énekléssel és szeretetvendégséggel ért véget.

Kovács Erzsébet

Fotokwww.reformatus.com.ua/lap/ungvar/index.php