2010. május 28-án a tiszaásványi művelődési házban ballagásra gyűlt össze: gyermek, diák, tanár, szülő és mindazok akik meghívottak voltak e szép ünnepségre.
Tiszaásványi lelkipásztorként a meghívottak között jelentem meg, feleségemmel együtt. Ezen az alkalmon egy útravalót helyeztem a szivükre a ballagó diákoknak, akiket kettő fiú kivételével a konfirmandus előkészítő órakról jól ismertem.
A Szentírásból idéztem a ballagáson az Ézsaiás könyvének 40. részéből a 28-31-ig terjedő Igeszakszt:
"Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!"
Az Úrban való bizakodást hangsúlyoztam a ballagók számára! A vasárnapi tanévzáró istentiszteletre mindenkit szeretettel meghívtam, amely az itt atrtózkodásom alatt az első ilyen jellegű istentisztelete lesz.