Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió

Nagyberegi kiszállás

2008-03-08 21:47:46 /

Jó hír - Van gyógyulás, szabadulás, új élet
Ez adta az alaphangulatát annak a délutánnak, ami2008. február 28. volt Nagyberegen, ahol sok gyülekezetből érkeztek érdeklődők, szabadultak, hálád adni vágyók.
Tóth László, a helyi gyülekezet lelkésze köszöntötte a Csongori Bethesda, Szenvedélybetegek Mentő Missziójának képviselőit, az egybegyűlteket és imádságában azért is hálát adott Istennek azért, hogy ő már akkor törődött velünk, amikor mi még nem törődtünk vele.
Pocsai Sándor, a misszió vezetője köszöntőjében arra kérte a megjelenteket, hogy úgy menjenek tovább, hogy vigyék az örömhírt: Isten minden emberrel tud mit kezdeni. Ő a Szabadító Úr.

Elsőként a tiszakeresztúri Bezik Angéla szabadult bizonyságtételét hallgathattuk: gyermekkorom óta kapcsolatban voltam az alkohollal és következményeivel. Szüleim is alkoholisták voltak. 13 éves voltam, amikor elváltak. Felnőtt életem sem hozott sokkal jobbat. Társas kapcsolat, alkohol, veszekedések (közben 2 lányom született). Odáig jutottam, hogy a faluban már mindenki megvetett. Előfordult, hogy hosszabb-rövidebb időre abba tudtam hagyni az ivást, de a kísértő nem hagyott békén és újra magához láncolt. Kétségbeesésemben az öngyilkosság gondolata foglalkoztatott. Nem is sejtettem, de a faluban a bibliakör vezetője már akkor imádkozott értem és hívott Csongorra. 2000-ben jutottam el a misszióba. Szeretettel fogadtak, senki nem vetett meg. Jézus Krisztus szeretete megváltoztatta az életemet. Hazamentem. Családomtól bocsánatot kértem, mert eddig sem feleség, sem anya nem voltam. Még abban az évben férjem is eljutott a misszióba és hála Istennek gyermekeim is megismerték Jézus Krisztust. Van-e kísértés? Van. De Isten igéjének az ereje tart meg, hit által.
Következett a Kiss házaspár bizonyságtétele. Ők Badalóból jöttek. A Misszió egyik leghűségesebb anyagi támogatói.
Kiss Endre: Olyan családban nőttem fel, ahol apám időszakosan, de keményen ivott. Fizikailag nem bántott, de lelkileg mély nyomokat hagyott bennem az, amikor két testvéremmel a nagyszülőknél kellett éjszakáznunk, anyánknak pedig kint a téli éjszakában.
Eldöntöttem: az én családomban nem így lesz. Katonaság után házasság következett, építkezés, amely során szépen lassan hozzászoktam az alkoholhoz. Ez csak fokozódott akkor, amikor magyarországi vendégmunkás lettem. 2002-ben odáig jutottunk a feleségemmel, hogy nem tudunk tovább együtt élni, elválunk. Tudtam, hogy ennek egyedül az alkohol az oka. Meglátogatott a gyülekezet lelkésze és felajánlotta a csongori missziót. Büszkeségem egy ideig visszatartott, mert másokhoz mérve, magamat jobbnak tartottam. Végül 2003 januárjában feleségemmel együtt elmentünk a misszióba. Olyan kérdések kerültek felszínre, hogy mi célból teremtett meg minket Isten; számot kell majd adnunk gyermekeinkért. Isten adott válaszokat és tanított az Ő igéjén keresztül. Haza kellett menni, de hogyan tovább? Volt még 700 liter borunk. Mi legyen vele? Nem adhattuk másoknak azt, amitől Isten éppenhogy csak megszabadított. Meg hát a pénz is jól jött volna. Döntöttünk, kiöntöttük. Azóta sem szenvedtünk hiányt semmiben.
Kiss Erzsébet, a feleség.
Mindig azt hittem magamról, hogy jó anya, jó feleség vagyok. Mindig a férjemet hibáztattam, ha rosszul éltünk. 2003 januárjában elkísértem a férjemet Csongorra. A két hét alatt, amit itt töltöttünk kiderült, hogy nekem is vannak bűneim. Problémáimmal soha nem a férjemhez, mindig másokhoz fordultam, mások véleményét kerestem. Nem tudtam szeretni. Köszönöm Istennek, hogy az én bűneimet is megbocsátotta, hogy a nyomorúság által vezetett magához és új életet kezdhettünk Vele.
Azóta másoknak is elmondjuk: van Szabadító.
A missziós délutánon id. Pocsai Sándor a Mt 9, 1-8 alapján hirdette Isten üzenetét. Jézushoz egy gutaütöttet hoznak. Akivel már senki nem tud mit kezdeni, azt viszik az Úrhoz. Ó tehet csodát ma is azokkal, akikkel már nem lehet mit kezdeni, akik feladták a harcot és már a végső kétségbeesés szélén áll a családjuk, ők maguk. Jó lenne, ha mi is vinnénk valakit Jézushoz. Jézus látva a hitüket… A hitet lehet látni. Csak azok beszélhetnek a szabadulásról, akik átélték. Vajon miért hallgatnak a templomba járók? Miért nem látszik a hitük? Miért nem viszik az örömhírt? Jézus közelében ismerjük meg a bűneinket, és nála van a bocsánat és szabadulás. Aki ezt nem élte még át, az csak azt látja: vannak nálam rosszabbak is. A hit látszik, de látszik a hitetlenség is.
Az igehirdetés után Gyurkó Miklós a Misszió gondnoka számolt be a gyógyító hetek menetéről, a következő alkalmakról.
Csákány Ágnes kántor énekei bizonyságot tettek Isten szeretetéről, irántunk való kegyelméről.