Az idei konfirmandus tábort a ráti Sion konferencia központban tölthették a somi konfirmandusok, a hetyeni, zápszonyi, haranglábi fiatalokkal együtt, június 28 és július 2. között. Nagy izgalommal készültünk erre a táborra, hiszen új volt számunkra a „terep”, és egymást sem ismertük még igazán, sokakkal most találkoztunk először. Apropó:találkozás! Ez volt a hét fő témája (és célja is): találkozások Jézussal.
(A képre kattintva a képgaléria nyílik!)
(A Tovább gombra kattintva olvashatja a folytatást...)
Hogyan találkoztak Jézus Krisztussal az emberek a bibliai időkben, és milyen következménye lett ezeknek a találkozásoknak az életükben, hogyan találkozhat Jézussal egy fiatal, egy konfirmandus ma?- erről hallhattunk előadásokat délelőttönként Cseresznye Albert hetyeni lelkipásztor, délutánonként Dancs Róbert beregszászi beosztott lelkipásztor tolmácsolásában. Esténként Zákeus története alapján Dancs Edina ifjúsági lelkész hirdette az evangéliumot. A hét folyamán sokszor elhangzott: a Jézussal való találkozás ma is reális valóság, mindenki számára adott lehetőség, tálcán kínált ajándék. Hiszem, hogy többen is megértették, megérezték: Jézus ott volt közöttünk, s aki nem félt megragadni a lehetőséget, találkozott Vele.
Szabadidőnkben egy nagyon szép környezetben volt lehetőségünk játszani, sportolni, fürdeni, a fiúk foci és ping-pong, valamint billiard versenyben mérték össze erejüket, a lányok gyöngyfűzéssel, képeslap készítéssel foglalkoztak, de volt népdalkör, közös bibliai vetélkedő és táncház is.
A hét közepére sikerült összeismerkedni a különböző gyülekezetből érkezett fiataloknak, a hét végére pedig meg is szerették egymást, legalábbis ezt mutatta az, hogy nehéz volt a búcsúzás számukra szombat délelőtt. S bár egymástól egy kis időre búcsút vettünk, Jézus Krisztustól nem kellett elbúcsúznunk. Ő örök utitársként szegődött mindazokhoz, akik kérték Tőle, s Vele továbbra is lehet találkozni az istentiszteleteken, és az ifiórákon.
Köszönjük minden munkatársnak: hitoktatóknak, kántoroknak, ifivezetőknek, akik sokféle módon segítettek a hét lebonyolításában, a fiatalok közötti szolgálatban. Köszönjük a szülőknek, hogy ránk bízták erre a hétre gyermekeiket, s köszönjük mindazoknak, akik imádkoztak értünk, hogy szolgálatunkat a legfontosabbal támogatták. Legfőbb köszönet és hála pedig az Urat illeti, aki szeretetében és kegyelmében hordozott. Övé a dicsőség mindenért!