Kárpátalján tartott előadás-sorozatot a rozsnyói Meseszínház. Itt-tartózkodásuk alatt tizenöt településen adják elő a Mese a juhászbojtárról című palóc népmesét, amely egy juhászlegény története arról, hogyan próbált szerencsét, s tanult mesterséget.

Az 1997-ben alakult Meseszínház rendszeres felvidéki előadásai és külföldi vendégszereplései mellett néhány éve jótékonysági turnékat is szervez. Korábban a Dévai Szent Ferenc Alapítvány árvaházaiban, illetve gyermekotthonaiban léptek fel, most, amikor újra eljött a lehetőség, hogy ezt a felajánlást megtegyék, Kárpátaljára gondoltak.

Az előadás-sorozat első részének megszervezésében Balogh Attila, a Kárpátaljai Református Egyház Ung megyei esperese volt segítségükre, így jutottak el például Eszenybe, Nagydobronyba, Hetyenbe, Bakosba, Csongorra, Beregszászba és Mezőváriba.

A továbbiakban a Felső-Tisza-vidékre látogattak el, ahol az aknaszlatinai római katolikus plébánia kalauzolása mellett Aknaszlatinán, Gyertyánligetben, Técsőn, Huszton, Kőrösmezőn és Rahón léptek színpadra, illetve bármilyen, előadásra alkalmas térre. A Mese a juhászbojtárról ugyanis egy olyan interaktív előadás, amely bárhol eljátszható, színháztól kezdve az osztályteremig.

Kárpátaljai fellépésük során több olyan helyszínen fordultak meg, ahol sérült, fogyatékkal élő gyermekek, felnőttek előtt játszottak. Ahogy Badin Ádámtól, a Meseszínház művészeti vezetőjétől és mesemondójától megtudtuk, ez a helyzet nem szokatlan a társulat számára.

– Arra törekszünk, hogy minden gyerek, legyen sérült vagy egészséges, egyformán részesévé váljon az előadásnak. Hisz meséről van szó. A mesében sok minden megtörténhet. Még az is, hogy a gyermekek repülnek. Miért ne repülhetne a tolószékhez kötött gyermek ugyanúgy, mint egészséges társa? Ebben a világban nincs akadály. Mi pedig segítjük őket, hogy teljes élménnyel menjenek el, hisz ez egy beavató színház – foglalta össze a társulat ars poeticáját a mesemondó.

Központunkban március 24-én meggyőződhettünk arról, hogy a módszer működik. Bár fizikailag csak néhány gyermeket vontak be a bábos-maszkos produkcióba, az előadásnak azok is részesei lettek, akik konkrétan nem szerepeltek benne.

– Nagyon pozitív reakciót tapasztaltunk a gyerekek részéről. Jó volt látni, hogy egészséges és sérült gyermek természetesen fogadja egymás közelségét, hiszen az előadásra az intézménybe járókon kívül meghívtuk a vári középiskola negyedikes tanulóit is – mondta el a rendezvénynek helyet adó intézmény vezetője, Zán Fábián Judit. Hozzátette, mindez a társulat tagjainak is köszönhető, akik kiválóan kezelték a helyzetet, így az interaktív játékokban minden gyerek önfeledten, egy csapatként játszhatott. Sok nehéz sorsú gyerekünk van, sokuknak vannak testi fajdalmaik is, de ma mindenki arcán őszinte örömet láttam – zárta gondolatait a rehabilitációs központ vezetője.

Fábián Kata