Elérkezett hát az első alkalom. Hála legyen az Úrnak, voltunk elég sokan (kb. 450-500 lélek). Mint már említettem, az Igét Szanyi György tiszteletes úr hirdette, amely a Malakiás próféta könyvéből szólt hozzánk az első rész 1-5 verséből.
     Az Ige felolvasása után a tiszteletes úr elmondta, hogy készüljünk fel arra, hogy ezen a héten az Isten Igéje egész életünket át fogja vizsgálni! Egyen-egyenként minden ember életét, senki nem marad ki.
     A felolvasott igeszakaszból az derül ki, hogy az Úr azt mondja nekünk: „Szeretlek benneteket”. Ennek ellenére mi is gonoszul visszakérdezünk, mint ahogy Izráel népe tette:
− Miből látjuk, hogy szeretsz minket? Talán abból, hogy próbák között vagyunk, abból, hogy nehéz anyagi helyzetben vagyunk, vagy akár koporsónál kell, hogy megálljunk?
Vádoljuk az Istent, szemtelenül szembeszegülünk Vele, s ezzel bűnt követünk el.
     Nekünk tudnunk kell, hogy Szerető Istenünk van. Ő először figyelmeztet minket, úgy, ahogy a szülő teszi gyermekével, s csak aztán jön a büntetés. Milyen gyermek az, akit édesapja nem fenyít és nem büntet meg soha sem? Ha megbünteti, nyilván nem azért teszi, mert neki úgy tetszik, hanem azért, mert rászolgált a gyermek, s engedetlen volt.
     Elgondolkoztató az, hogy megérdemeljük-e mi az Isten szeretetét?
     Testvérek! Az Isten sokkal jobban szeret minket, mint önmagát. Mi érünk annyit az Atyának, hogy megmeneküljünk a kárhozattól, s hogy odaadja értünk a Fiát! Ez kitűnik a János 3,16-ból: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki, hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”
     S most is szól hozzánk, úgy szeret mindenkit, ahogy kell. Hív mindenkit az ő szeretetébe.
     A második estén folytatódott Malakiás próféta könyve. Az Ige az első rész 6,14-ből szólt. Azzal kellett szembesülnöm, hogy az Úr nekem teszi fel a kérdéseket: Hogyan tisztelem én Őt? Mit kap tőlem cserébe? Hogyan viszonyulok Ő hozzá?
     Az Isten szeret engem. Látom, abból. Hogy kiválasztott, s hogy eljöttem és szólt hozzám, hogy hallhatom az Ő szavát.
     Hálás vagyok Istennek azért, mert van látó szemem és halló fülem. Megköszöntem azt is, rávilágított a bűneimre és én letehettem azt az Ő keresztje alá. Átéreztem a fájdalmat a bűneim miatt, amivel megbántottam az Urat, amivel megszomorítottam. Sok dolgot tulajdonítok magamnak, pedig semmi nem az enyém, semmi nem a mienk. Nekünk csak bűneink vannak. Ez a miénk. Isten elvárhatja tőlünk azt, hogy az életünket szenteljük Neki, s azt hogy a szívünket adjuk Neki, hogy mindenünk az Övé legyen. Az Úrnak nem kell a félszívünk, nem kell a fél életünk. Neki az egész kell.      A harmadik estén a Malakiás 2:10-16-ból szólt hozzánk az Ige. Az Igére figyelve tapasztaltuk azt, hogy Isten vallott az irántunk való szeretetéről több területen. Most a családi életünkbe világít be az Ő Igéje. Az Isten az egész életünket át akarja formálni. Az Ő kezébe kell letennünk mindenünket. Ha szét nézünk magunkon körül, láthatjuk milyen családok, és házasságok vannak. Az Istent nem szabad kihagynunk semmiből! Ha kihagyjuk az Urat az életünkből, annak bizony súlyos következményei lesznek. Ahol nincs az Isten jelen, ott pokol van.
     Nagyon fontos, hogy a házasságok ne Isten nélkül legyenek megkötve, és ne Isten nélkül legyenek megélve. Már párválasztásnál ki kell kérni Isten véleményét. A házasság megélésében is csak az Úrra figyelve lehet jól élni.
A családi életünk − az Istennel való kapcsolatunk hőmérője. Jézusra itt is nagy szükségünk van.
     A negyedik alkalommal arról hallhattunk a Malakiás 3:6-12-ből, hogy az Úr nem változik meg. Ha valakiben lehet bízni, akkor Ő az. A golgotai kereszt ugyanaz ma is, mint akkor volt. Most lehet jönni az Atyához, de nem akárhogyan, hanem csak Jézus Krisztuson keresztül.
− Én tudom, hogy te ki vagy, de mégsem emésztelek meg, mert Én szerettelek és most is szeretlek. Odaadtam érted a Fiamat.      Nem fenyegetni akar az Isten, hanem felkínálja azt, hogy ezentúl csak Jézussal járjunk. Vele legyünk kapcsolatban. Aki Jézussal jár, annak látszik az életén. Most is arra kér minket, hogy térjünk meg, felkínálja a megtérést. Kér, hogy hagyjuk el bűneinket, vessünk véget a gonosz beszédnek. Beszéljünk Vele őszintén. Arra kér, hogy próbáljuk meg azt, hogy adjuk oda mindenünket, az egész szívünket Neki s Ő megoltalmaz minket és meg is áld.
     Elérkeztünk az ötödik s egyben befejező alkalomhoz. Az Ige a Malakiás 3:13-21-ből szólt hozzánk. Arra figyelmeztet az Úr, hogy vigyázzunk a beszédünkre, vigyázzunk, hogy cselekszünk.
     Vakmerőség az, amikor Ő szól, és én nem cselekszem. Az is vakmerőség, amikor nem szól és én csinálom.
     Ezen a héten fel voltunk szólítva, hogy térjünk meg, forduljunk el a bűneinktől. Jézushoz forduljunk Őt kövessük. Azt is megtanulhattuk, hogy ne a haszonért, ne a jutalomért kövessük Jézust, hanem önmagáért! Hálából szeressük és kövessük Őt. Egyedül csak Jézus legyen fontos számunkra, azért mert szeret, azért mert Ő az Úr! 

     Zsukovszky Miklós lelkipásztorunk is felolvasott egy Igét, ami az I Kor.1:18-ban van megírva: „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, kik megtartatunk, Isten ereje”. A tiszteletes úr elmondta azt, hogy amit hallottunk az elmúlt alkalmakon, azt ne tartsuk bolondságnak, ne hallgassuk el, hanem legyen bizonyságtétel számunkra az Isten Igéje, vagyis engedelmeskedjünk az Isten szavának.

     Még egy fontos dolgot szeretnék elmondani. Ne felejtsük el, ha bántunk valakit, azt nem szeretjük. Márpedig így elsősorban azt bántjuk, Aki előbb szeretett minket, magát az Úr Jézust. 

                                             Testvéri szeretettel: 
                                 Szabó Gyula, református presbiter