Ráti Református Egyházközség

Kiskörzeti presbiteri csendesnap

2012-08-11 16:27:07 / Szimkovics Tibor

A Presbiteri Szövetség kezdeményezésére az elmúlt években beindultak a kiskörzeti presbiteri csendesnapok gyülekezeteinkben, amelyek szorosabb kötelékeket hoztak létre az egymás mellett élő és szolgáló gyülekezetek között. Évről évre más gyülekezetbe látogatunk el közösen, megismerve így egymás örömeit és gondjait, bepillantva a presbiteri testületek munkájába és tanulva egymástól. Az idén Ráton gyűltek egybe a mi körzetünkbe tartozó gyülekezetek vezetői, azaz a ráti, szürtei, kisgejőci, nagygejőci, korláthelmeci gyülekezetek presbiterei. Alkalmunkat Misák Viktor, a Szövetség Ung megyei elnöke nyitotta néhány gondolattal, köszöntve a megjelenteket. Szimkovics Tibor helyi lelkipásztor nyitó áhítatában a Tit 1,5-9 alapján arról beszélt, mit jelent őrállónak lenni a ránk bízott gyülekezetekben, milyen kiváltságokkal, illetve milyen felelősséggel jár az, ha az Úr szolgálatában állunk. A szolgálattevő önvizsgálatra indított, miszerint időről időre érdemes lelki tükörbe néznünk és feltennünk a kérdést: vajon a helyemen vagyok-e? Jól végzem-e azt, amit Isten rám bízott? Az áhítat után egy bizonyságtétel következett, méghozzá Gál Albert mondta el, miként jutott el Isten személyes ismeretéig.

Csendesnapunk fókuszában az ApCsel 20,28 állt, amelyben Pál bíztatja az efézusi véneket: "Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett." Az első előadás, amelyet Héder János egyházkerületi főjegyző tartott közöttünk, Isten irántunk való gondviseléséről szólt, illetve arról, miképpen kell továbbadnunk mindazt, amit mi is kaptunk Tőle.

Az előadás után egy beszámoló következett, amelyet a helyi gyülekezet gondnoka, Hajdu István tartott, mégpedig a Sárospatakon folytatott tanulmányairól, illetve arról, milyen kivételes lehetőség adódott a kárpátaljai presbiterek életében, amikor a Teológiai Akadémia elindította a két éves presbiteri oktatást. Az előadások közötti szünetben a ráti gyülekezet vendégszeretetét tapasztalta meg az összegyűlt presbiterek közössége. A szeretetvendégség alatt jóízű beszélgetés indult, mintegy háromnegyed órán át tartott az eszmecsere, mígnem visszaindultunk a második előadásra. Második előadónk, Kótyuk Zsolt szürtei és tiszasalamoni lelkész arról szólt, miként is kell gondját viselnünk a ránk bízott gyülekezeteknek Beszélt a presbiteri feladatokról, kiváltképpen is a presbiteri szolgálat lelki oldalára, amely sokszor háttérbe szorul. Előadásában azt fejtette ki, hogy a hitünk tartalmát, az Istentől ránk bízott tudást és tapasztalatot hogyan kell átörökítenünk. Végül a záró gondolatok következtek, amelyeket Szimkovics Tibor lelkipásztor fogalmazott meg. Alkalmunk imádsággal és áldással zárunk. Legyen Istené a dicsőség!

Galéria: