Presbitériumunk elhatározta, hogy ideje a parókia területét elkeríteni, hiszen most már valóban lelkészotthonként szolgál, és bizony a szocializmus évei óta megszokottá vált, hogy bizonyos mértékben átjáró-szerű terület volt az egyház földje.
Az elhatározást pedig tettek követték, és presbitereink közül hárman, Szűcs Sándor, Illár Lajos és Nagy Géza, valamint Bojza Béla felvállalták, hogy elvégzik ezt a munkát.
Két lépésben történt a kerítés készítése. Elsőként az iskolától való részt készítették el alapöntéssel, fémszerkezettel; végül hullámos plehet szegecseltek erre. A kert felőli kerítés volt a második lépés, amelyet lényegében létrehoztuk a hátsó udvart. Itt is fémszerkezet adta a kerítés alapját, azonban dróthálót feszítettünk rá. Természetesen helyett kapott a nagykapu és kiskapu is, a kert irányába tehát jól megoldott a közlekedés. A munka összességében egy hetet ölelt fel. Köszönet illeti a munkát becsülettel, precízen elvégző atyánkfiait.
Legyen mindezért Istenünké a dicsőség!