2011. október 15-én gyülekezetünk tagjaival útnak indultunk, hogy tiszteletünket tegyük a Vereckei hágón épült emlékműnél. Az utazásunk kiváló hangulatban telt, még a helyszínre érés előtt szót váltottunk történelmi kérdésekről, múltunk nagy mérföldköveiről.
Amikor a hágóhoz érkeztünk, különös meglepetésben volt részünk, hiszen reggel hazulról még napos őszi időben indultunk el, és odafenn, 839 méter magasságban bizony már hó szállingózott.
Az emlékműhöz érve közösen elénekeltük a 90. zsoltár első versét. Szimkovics Tibor lelkipásztor egy néhány igei gondolatot osztott meg a Zsolt 50,14-23 alapján; majd pedig elmondta, amit tudni lehet az őseink bejöveteléről a Kárpátokon át. Ezután néhány vers hangzott fel, amely a honfoglaláshoz kapcsolódik. Végül pedig gyülekezetünk tagjai nevében egy koszorút helyeztünk el az emlékműnél.
A kiránduló csoport alaposan körbenézett, hiszen azokban a percekben, amikor kitisztult az ég, valóban messzire el lehetett látni, és megcsodálhattuk azt a földet, amelyet eleink hazájuknak választottak.
Nemzeti imádságunkat is elénekelve vettünk búcsút a hágótól, s indultunk haza. Bizony mindnyájunk számára fontos volt látni a kezdeteket jelentő hegyláncokat, büszkén feszülő dombokat, csodálatos tájat, amely ma már otthonunkká lett, és sokszor meg is feledkezünk róla, voltaképpen honnan indultunk. Istené legyen a dicsőség ezért az útért is, s bízunk benne, hogy a jövőben lesz folytatása az ilyen jellegű kirándulásoknak...
Galéria a Tovább gombbal!