Ráti Református Egyházközség

Csendesdélután Csongoron

2011-05-21 21:31:00 / Szimkovics Tibor

Marton Erzsébet írása:

Az Istentől rendelt idő
A csongori református gyülekezet vasárnap csendesdélutánra hívta mindazokat, akik mások hite által is erősödni szeretnének. Érkeztek is a hívek egészen Aklitól Ungvárig, így zsúfolásig megtelt a templom, s még a kertben kihelyezett lócákat is elfoglalták az igére éhező népek. Akiket a helyi ifjúsági együttes – Csákány Ágnes kántor vezetésével – dicsőítő énekekkel fogadott. Taracközi Gerzson munkácsi lelkész előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy fel kell ismernünk az Istentől rendelt időt, meg kell tanulnunk gazdálkodni azzal, meg kell értenünk, mikor minek jön el az ideje. Hajlamosak vagyunk a múltban élni, a jövőre áhítozni. Pedig a mát kell úgy megélnünk, hogy a jövőben elmondhassuk, ahogy azt Pál is tette: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4, 7)

A ma embere sokszor megkérdezi: miért engeded, Uram, a szenvedést? Az igehirdetésben erre is választ kaptunk: a kereszt útja az Isten megdicsőítése.
A kereszthordozással készít fel bennünket Isten a Vele való találkozásra. Isten emberré lett Jézusban, megdicsőülése is a kereszten volt. Odaadta magát érettünk, hogy akik Őt követik, azoknak örök élete legyen. Nem tékozolhatjuk el hát mi sem a Tőle kapott időt. Egész életünkből sugározzon, hogy Isten megváltott gyermekei vagyunk, hogy krisztusi lélek lakozik bennünk, hogy egész életünkkel Őt dicsőítjük. Valóban így élünk?
Ismered-e az igaz Istent? – tette fel a kérdést Mező Miklós bátyúi lelkész. Jézust megismerni csak az tudja, aki elfogadja Őt úrnak élete fölött. S hogy igazán megismerjük, először találkozni kell Vele, és együtt kell élni Vele! És aztán hitet kell tenni róla. Sajnos a ma embere sokszor félhívő, félkeresztyén, mert az „szalonképes”. Az igaz hívőt gyűlöli a világ, kevesen vállalják fel. Ennek elviseléséhez bátorítást ad az ige Péter 1. levelének 4. részében.
A krisztuskövetésnek ára van. Vállalod-e a nehéz utat Jézussal, Jézusért? – tette fel a kérdést Mező Miklós, aki István vértanúságát állította példaként.
Jézus odaszentelte magát, hogy mi is megszenteltekké legyünk az igazságban. Cseresznye Albert hetyeni lelkipásztor a főpapi imádságot helyezte a hallgatóság szívére. Ebben Jézus érettünk, az Őt követőkért esedezik. Azt kéri, hogy „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt”. Meg tudjuk becsülni ezt az „akaratot”, ezt az ajándékot? Oda tudjuk adni engedelmességből magunkat az Úrnak? Az üdvözül, aki mindvégig állhatatos marad, hívta fel a figyelmet a lelkész.
Összefoglalójában id. Pocsai Sándor helyi lelkész hangsúlyozta: Isten népének áldozatot kell hozni, hogy erősödjön. Ki kell használni az Istentől rendelt időt.
Az alkalmon többen is bizonyságot tettek arról, hogyan munkálkodott életükben Jézus, hogyan szabadultak meg káros szenvedélyüktől a csongori Szenvedélybetegeket Mentő Misszióban, hogyan változott meg azóta életük. A csendesdélután folyamán többször is szolgált a csongori ifjúsági együttes, a résztvevők énekkel dicsérték az Urat. A szünetben pedig a gyülekezet asszonyai szeretetvendégségre hívogatták a csendesdélután résztvevőit.
Ez alkalomért is Istené a dicsőség!
 
Az alkalmon készült képek a Tovább gombbal elérhetőek!

  Galéria: