Idén mi is úgy döntöttünk, hogy szeretnénk bekapcsolódni a Szeretethíd mozgalomba. Az ifjúsági csoportokkal átbeszélve a dolgot, úgy láttuk, a szombati nap felelne meg legtöbbünknek, így útnak indultunk, hogy szebbé, élhetőbbé tegyük a környezetünket, s valahol ezzel váljunk felkiáltójelekké.
A szükséges holmikat - kesztyűk, szemeteszsákok, mész és meszelők, utánfutós kistraktor, benzines kaszák és manuálisak - beszerezve, imádsággal áldást kérve az elvégzendő munkára útnak indultunk.
Az alapelhatározás az volt, hogy erőnk fogytáig igyekszünk a gondozatlan kapualjakat, sáncokat (illetve némely esetben udvarokat) lekaszálni, az út szélén sorakozó oszlopokar lemeszelni, illetve minden fellelhető szemetet összetakarítani.
Hihetetlenül jó érzés volt látni és tapasztalni a segítőkészséget. Volt olyan, aki eszközökkel, volt aki élelemmel és hűs kompóttal járult hozzá a munkánkhoz, de talán a legjobban azokat csodáltam meg oldalról is, akik vállvetve viselték a munka hevét. Az Úr csodálatos időt adott, már-már egészen nyáriasat, így a Nap sugaraival dacolva, gyakran megszomjazva, de mégis állhatatosan haladtunk a református templomtól kiindulva.
Szavakban nehéz visszaadni az elvégzett munka mennyiségét és a látható eredményt, de amikor fizikailag kimerülve, lelkileg pedig felüdülve robogtunk vissza a megjárt útvonalon a kistraktoron, a szívünkben hála volt. Hála Isten felé, hogy megmozgatott emberi szíveket, és ezzel megmozdultak a kezek is. Bízunk benne, hogy a kezdeményezésnek lesz folytatása, még több résztvevővel, még merészebb célokkal.
Az Úré legyen mindezért a dicsőség!
Galéria a Tovább gombbal!