Ráti Református Egyházközség

Lendület (kerületi ifjúsági találkozó)

2011-05-07 22:08:39 / Szimkovics Tibor

Az időnként ellaposodó, megfakuló hétköznapokban rendkívül nehéz új erőre kapni, lendületre találni. Elhasználjuk az erőtartalékainkat, veszítünk a lelkesedésünkből, lendületünkből, és egyre több elhibázott döntést hozunk, egyre kedvtelenebbül végezzük a mindennapi rutint. Sajnos, a hitéletünk sem mentes ettől a lendületvesztéstől, és éppen ezért van nagy szükségünk azokra az alkalmakra, amelyeken egymás hite és szolgálata által új lendületet nyerhetünk. Nem véletlen tehát, hogy ezzel a címmel indult útnak az idei kerületi ifjúsági találkozó, amelyen a kissé barátságtalan időjárás ellenére sokan gyűltünk össze.

 
A nyitó szolgálatot Zán Fábián Sándor püspök végezte, aki utalt az alkalom központi kérdésére: ki vagyok? Rámutatott, hogy sok esetben hamis énképpel rendelkezik a fiatal nemzedék, s hogy olyan dolgokban merül ki egymás megítélése, mint a külső megjelenés vagy a vagyoni háttér. Azonban igazán az ismer, aki mindezek mögé lát, akit nem érdekel a sallang, hanem a szívünk mélyét vizsgálja: Isten. Tőle kell hát kérnünk és várnunk erre a kérdésre a választ.
 
A dicsőítő csoporttal sok éneket elénekeltünk, s ezután következett az evangelizáció, amelyet Mike Sámuel kecskeméti lelkész tartott közöttünk. Az igehirdető kibontotta előttünk azt az igei gondolatot, miszerint az ember önértékelésében a legnehezebb az, hogy el kell jutnunk a felismerésig: Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett. Rá kell döbbennünk arra, hogy Isten gyermekei vagyunk, és tőle kaptuk az adottságainkat, testi és lelki tulajdonságainkat, vonásainkat. Ha erre rájövünk, akkor hálával és megelégedéssel tudjuk majd kezelni az életünket. Ugyanakkor az egészséges énképbe beletartozik, hogy időnként ki tudjuk mondani, hogy vétkeztem. Dávid életén és bűnein keresztül láthattuk meg, milyen, amikor nem látjuk, nem vesszük észre, hogy az ördög mit művel az önértékelésünkkel. Előbb Istentől idegenedünk el, aztán az embertársainktól, végül önmagunktól is. Azonban, amint meglátjuk ezt, s megtérünk Istenhez,  úgy folyamatosan helyreállnak ezek a viszonyok az életünkben. Az öntudatunkhoz hozzá kell tartozzon annak az ismerete, hogy Isten Fia a kereszten megbékéltetett bennünket az Atyával, eltörölte a bűnt, amely az életünket terhelte, szabadok vagyunk, ezért bátran és örömmel léphetünk Isten színe elé.
 
Az evangelizáció után szabad program következett, rengeteg lehetőséggel: Cserkész játékoktól kezdve, palacsintázáson és lepedőfestésen át, erőpróbákon és vetélkedőkön keresztül az imasátras alkalmakig mindenben részünk lehetett. Ki-ki eldönthette, melyik irányba mozdul, itt-ott tumultus is kialakult egy-egy népszerűbb foglalkozásnál, mindazáltal mindenki kipróbálhatott mindent, az időkeret bőséges volt. A záró alkalmat Szanyi György lelkipásztor tartotta, majd útjára bocsátotta az ifjúságot, megköszönve minden közreműködőnek a segítségét, szolgálatát.
 
Az Úré legyen a dicsőség ezért a szép napért!
 
A képgaléria a Tovább gombbal érhető el!

Galéria: