Kiskörzeti csendesnap Ráton
Hol kezdődhet, és hová juthat el az evangéliumi szolgálat a mai időkben? – ezt a kérdést tettük fel közösen a kiskörzeti csendesnapon, amelyet Ráton szerveztünk meg. Az alkalmat a legaktuálisabb missziói kérdésekre alapoztuk, hiszen gyakran kell megtapasztalnunk azt, hogy a gyülekezeteinknek meglehetősen kevés rálátása van arra, milyen átalakuláson megy keresztül az egyház, és milyen határokat lép át Isten Igéje.
Szimkovics Tibor helyi lelkipásztor a megjelent vendégeket köszöntötte, majd a nyitó áhítatban az ApCsel 16,27-34 alapján arról beszélt, milyen kihatással lehet az életünk a családunkra, szeretteinkre. Egyáltalán nem mindegy, mit viszünk haza: keserűséget, feszültséget, gondokat; vagy pedig Istentől kapott lelki kincseket, örömhírt, bátorító és vigasztaló szavakat. A filippi börtönőr egy éjszaka alatt eljut az öngyilkosság gondolatától az Istenben való felszabadult örömig. S nem csak ő részesül ebben a kegyelemben, de az egész családja is. Mindig a saját családunkban a legnehezebb megélni a hitünket, de egyszersmind ez a leghitelesebb formája az Evangélium hirdetésének, és óriási áldások fakadhatnak ott, ahol valaki őszintén felvállalja, hogy Krisztushoz tartozik.
Egy rövid szünet után Héder János egyházkerületi főjegyző, ungvári lelkész előadása következett, aki arról beszélt, milyen kihívásokkal néz szemben napjainkban az egyház. Szó esett többek között arról is, hogy milyen kényszerpályákon halad sokszor az egyházi élet, és miként morzsolódnak fel az Istentől kapott erőforrásaink olyan feladatok miatt, amelyeket azért vállaltunk fel, mert sok esetben az állam vagy a társadalmi szervezetek képtelenek ellátni azokat. Mindeközben pedig gyakran megtörténik, hogy a tényleges lelki munka, az Evangélium hirdetése, a gyülekezetek növekedése háttérbe szorul. A prezentációval egybekötött tartalmas előadás visszavezetett bennünket Jézus eredeti missziói parancsához: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet!” (Mt 28,19) Imádkoznunk és dolgoznunk kell azon, hogy az egyház mindenkori legfőbb feladata megvalósulhasson, és minden más szolgálatunk és munkaterületünk ennek legyen alárendelve.
Az előadás után a ráti felnőtt énekkar szolgálatát hallgathattuk meg, akik reformáció korabeli énekeket adtak elő, megelevenítve ezzel lelki és szellemi örökségünk egy értékes darabkáját.
A felnőttek énekszolgálata után az ifjúsági közösség következett, akik viszont új keletű dicsőítő énekekkel gazdagították a jelenlévőket.
Végül, de nem utolsósorban Dr. Szabó Dániel előadását hallgathattuk meg közösen, aki a Magyarországi Presbiteri Szövetség, valamint a Magyar Evangéliumi Szövetség elnöke. Az előadó arról számolt be, milyen különös utakon vezette őt az Úristen az elmúlt évtizedekben; és hogyan lett szemtanúja annak, ahogyan a legkeményebb körülmények között is ébredési hullámok indulnak el. Megosztotta velünk, hogy sok olyan konferencián és missziói úton vehetett részt, ahol megtapasztalhatta Isten Szentlelkének titokzatos, s ugyanakkor hatalmas erejét. Lélekben vele együtt utazhattunk a balkáni régión keresztül, a közel-keleti országokon át egészen a kínai, mongóliai vagy éppen dél-koreai vidékekre, ahonnan csodálatos életképeket ragadott ki a szolgálattevő. Olyan népek és nemzetek között, akik egy-két évszázada még semmiféle kapcsolatban nem álltak az Evangéliummal, hihetetlen lelki szomjúság tapasztalható, és a leglehetetlenebb helyzetekben is, üldözések és próbatételek között születik napjainkban sok egyházi közösség, amelyek átalakítják a világ arculatát.
Az alkalom szeretetvendégséggel és hosszú beszélgetéssel zárult. Hálásak vagyunk Istennek ezért a testvéri találkozásért, a lelki épülésért, gazdagodásért. Legyen ezért is Övé a dicsőség!
Szimkovics Tibor