Ráti Református Egyházközség

Gondnok-presbiteri hétvége

2010-12-06 00:42:13 / Szimkovics Tibor

2010. december 3-án, illetve 4-én presbiteri hétvégét tartottunk Ung megyében, a Ráti Sion Missziós Központban. Az alkalom folytatása volt a tavaly elindított hagyománynak, s rendkívül áldott talákozása a lelkész-presbiteri közösségnek. A hétvége létre hívásának elsőrendű oka az volt, hogy a képzésen túl a presbitereknek és lelkészeknek legyen alkalma az egymással való ismerkedésre, eszmecserére, s a hitben való épülésre.
A pénteki napot a megye lelkészi vezetője, Balogh Attila nyitotta áhítattal, az Ézs 52,7 alapján: „Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!” Az esperes úr arról szólt, hogy mennyire kevés, szinte elenyésző az örömhír a mai világban. A híradásokban, médiában folytonosan tragédiákról, katasztrófákról hallunk. Az emberek sóvárogva várják, hogy valaki végre jó hírt mondjon nekik. S ezek a valakik mi lehetünk, hívő emberek. Elmondhatjuk, hogy Krisztusban Isten váltságot szerzett ennek a romlásba hanyatló világnak. Ezt bízta ránk az Úr, ezt kell elvinnünk erről a presbiteri hétvégéről is. Bátori József, a megye főgondnoka szintén néhány igei gondolatot helyezett a szívünkre, és Isten áldását kérte az együtt töltött hétvégére.

Az idei esztendőben komoly és aktuális témákat vettünk sorra az előadásokon. Az első napon Kolozsy András nagydobronyi lelkipásztor előadásait hallgathattuk meg, illetve vitathattuk meg közösen. Az első előadás az okkultizmus tematikáját vetette fel, amelyet egészen aktuálisnak találtunk, hiszen népünk egyes rétegeiben rengeteg a babona, még egyházi berkekben is találkozunk különböző tévhitekkel. Az előadás után hosszas vitafórum következett, ahol alaposan kivesézhettük az adott témát. A délután folyamán szó volt még az egyház és a világi felsőbbség viszonyáról, amely ugyancsak kimeríthetetlen témának bizonyult. Végül, de nem utolsósorban foglalkoztunk egy keveset a hetednapos adventisták hitvilágával, ami azért is fontos, mert egyre gyakrabban találkozunk az ő közösségeikkel.
A második nap reggeli áhítatán Kótyuk Zsolt szürtei lelkész szolgált közöttünk, majd egy rendkívül tartalmas előadást hallhattunk Misák Marianna sárospataki óraadó tanár tolmácsolásában. A témánk: Akikre nem volt méltó a világ a XX. században. A tanárnő egy rövidebb történelmi bevezető után sorra vette azokat az egyházi szolgálattevőket, akik a legnehezebb időkben váltak hitvallókká, s szembe mertek szállni a sztálini rezsimmel. Elsősorban az ún. Keleti baráti kör tagjait ismerhettük meg közelebbről, s pillanthattunk bele azokban a próbatételekbe, amelyeket ezek az emberek a hitükért hordoztak el.
A második előadás szombaton az ortodox avagy pravoszláv egyházat ismertette meg velünk, mégpedig Héder János egyházkerületi főjegyző révén. Rendkívül tartalmas, információkban gazdag ismertetés volt, amely után szintén megbeszélést tartottunk. A harmadik előadást is a főjegyző úr tartotta, ezúttal a baptista egyházat bemutatva, kiemelve a közös szálakat éppúgy, mint a rendkívüli eltéréseket az ő hitviláguk és a miénk között.
Az előadás után a záró áhítat következett, amelyet Szimkovics Tibor ráti és minaji beosztott lelkész tartott a Mt 16,13-17 alapján. Az igehirdető elmondta, hogy Jézusról sokféle kép él a világ emberének a szívében, de legtöbbször ez a kép téves, semmitmondó. Akár saját korában, úgy ma is sokan csak forradalmárt, vallásalapítót látnak benne, de nem látják meg az Isten Fiát. Mi, akik igazán ismerjük Őt, nem hallgathatjuk el ezt; hitvallásra kell nyitnunk az ajkainkat, el kell mondanunk, számunkra kicsoda Jézus. Az adventi várakozásnak éppen a mi tanúságtételünk, Krisztust magasztaló életünk a leginkább célravezető módja, hiszen általunk juthatnak el egyesek Isten megismerésére. A hétvégét búcsúvétellel zártuk, s hitünkben megerősödve, testvéri szálakkal gazdagodva térhettünk meg hajlékainkba. Legyen mindezért Istenünké a dicsőség!

Képgaléria a Picasan!