Mivel általános jelenség, hogy október végén, november elején az emberek megmozdulnak Kárpátaljaszerte és elindulnak őseik nyughelyei felé, ezért úgy döntöttünk, meggyökereztetünk egy hagyomány a gyülekezet közösségében, és november első napjaiban megemlékezést tartunk a temetőben.
Az idei alkalmat november elsejére időzítettük, s a gyülekezet szép számmal jelent meg a temető bejáratánál. Az Ige az 5Móz 32,7-12, illetve a 1Thessz 4,1-3 alapján szólt a jelenlévőkhöz. Kiemeltük, hogy nem csak az emlékezésnek, de a hálaadásnak is helye van, amikor elhunyt szeretteink sírjánál vagyunk, vagy amikor arra gondolunk, mit vittek véghez a mi őseink.
Az igehirdetés után megkoszorúztuk a gyülekezetben fél évszázadot szolgált lelkipásztor, Stefán Miklós sírját, és énekszóval tettünk bizonyságot a feltámadásba és örök életbe vetett hitünkről. Az alkalom után minden család virágot vitt szeretteinek, ismerőseinek sírjára, csöndes könnyezéssel és áldott emlékezéssel...