Az elmúlt napokban a gyülekezet idősebb ifjúsági csoportján felvetettük az ötletet, hogy mi lenne, ha a templomot, illetve a parókiát övező évszázados kovácsoltvas kerítést felújítanánk. A szavakból elhatározás született, és a tettek mezejére léptünk. A nagyifi tagjai javarészt már felsőoktatásban tanuló, illetve dolgozó ifjak, így mindig a hivatalos munkaidő után tudunk csak hozzáfogni a teendőinkhez, de Istennek legyen hála, így is haladunk valamelyest.
A kerítésen lévő jópár festékrétegen semmilyen "finom" módszerrel nem tudtuk letisztítani, sem kémiai, sem pedig kétkezi úton; így maradt a gép és acélkefe párosítás, ami ugyan zajos és aprólékos munkát jelent, de a legnagyobb hatékonyságot is.
A megtisztított szakaszokat azonnal lekezeltük alapozóval is, hogy a rozsda ne jelenjen meg rajta, s ha sikerül egy szakaszt befejeznünk, akkor kerül majd festésre. Az elvégzett munkáért mindenko legyen Istené a dicsőség!