Pünkösd ünnepe sokszor megfoghatatlannak tûnik a XXI. század embere számára. Nincsenek karácsonyfák és hímestojások, a világban alig található "híradás" arról, hogy éppen milyen ünnep van. Éppen ezért szükségszerû, hogy ma is megtörténhessen a pünkösdi megmozdulás, s hogy a templomból kilépõ gyülekezeti tagok legyenek Isten Lelkének hordozói, az Evangélium hirdetõi, Krisztus valóságos tanúi.
Pünkösd elsõ napján templomunk megtelt, dacára annak, hogy sok munkahelyen nem hirdetnek szabadnapot, az élet úgymond folyik tovább a maga medrében. Talán szabad és kell is a magunk egyéni módján protestálnunk, és érzékeltetnünk az embertelenedõ világban, hogy számunkra még fontos ez az Ünnep.
Gyülekezetünkben Pünkösd ünnepének másodnapján fiataljaink szolgáltak énekszóval. Isten Lelkének hívása, egyfajta Invocatio volt ez, s köszönjük nekik, hogy egyre bátrabban és határozottabban állnak ki a plénum elé, és vállalják az énekszolgálatot.
Pünkösdből kilépve maradjunk meg mégis Isten Lelkének irányításában, hiszen így teljesedhet be keresztyén küldetésünk ebben a világban!