Gyülekezetünk két ifi-csoportja összefogott, hogy némileg bővítse sportlehetőségeink tárházát. Úgy döntöttünk, hogy elkészítünk egy pingpong asztalt, amelyet a két ifi közösen használhat...
Így indultunk neki az első barkácsolós ifi-napunknak...
A folytatáshoz a Tovább gombra kattintva juthat el...
Az egyik legfontosabb szempont a masszivitás, strapabírás volt, amely szempontoknak a boltokban kapható asztalok nem igazán feleltek meg. Némi gondolkodás után, egy jó adag bátorsággal belefogtunk tehát, hogy elkészítsük a magunk által megálmodott asztalt. Erre a célra egy rendkívüli ifi-napot hívtunk egybe, amely céljánál fogva főképp a férfi nemnek kedvezett, ugyanis barlácsolni készültünk. A munkafolyamat rendkívül sokrétű volt, szükség volt itt fűrészelésre, gyalulásra, csiszolásra, fúrásra, szegecselésre, hegesztésre és sok más egyébre is. A munkát nagyjából dél körül kezdtük, és észrevétlenül lement mögöttünk a nap. Bár sok ügyes kézről beszélünk, a feladat is komoly volt, és nem szerettük volna elbagatellizálni. Estefelé megjelent egy újabb segítőnk, id. Ferenc Sándor presbiter személyében, akinek a portáján végeztük egyébként a munkálatokat, és ötleteivel valamint a két kezével is támogatta a munkánkat. Majdnem éjfél volt, amikor talpra állíthattuk az asztalt, és megelégedve konstatáltuk, hogy olyan lett, amilyennek megálmodtuk. Nem akarva megtörni az Úr napját, úgy döntöttünk, hogy a csíkok felfestését a jövő hétre hagyjuk, és a nap utolsó perceiben egy néhány ütés erejéig ki is próbálhatta a dolgos társaság két kezi munkájának az eredményét. Kellemes fáradsággal a tagjainkban, és hálával a szívünkben térhettünk meg otthonainkba, megköszönve Istennek ezt a szép napot! Szimkovics Tibor Az alkalomról készült képek alább, valamint nagyobb felbontásban a megszokott helyen!
lelkipásztor