Ismét elindul egy tanév a Ráti Általános Iskolában. Talán sok nehézség árán, talán sok aggodalommal a tanári és szülői szívekben, mégis útnak indult egy újabb első osztály, és útnak indultak az iskola régi diákjai.
Sok manapság a megfélemlítés, sok az asszimilálásra való törekvés. Nevetséges oktatáspolitika egy nevetséges országban. Mégis elindult ez a tanév. Talán abban bízhatunk, hogy ha e ország, e állam nem is becsüli meg kisebbségeit, nemzetünket; talán az Úr mégis áldást áraszt az oktatókra és a tanulókra, s a felszedegetett tudás erővé, hatalommá válik.
Amikor meghívtak a tanévnyitóra, különös érzés fogott el. Mit lehet mondani, s akkor Isten elém hozta Péter leveléből a következő szakaszt:
„Minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.” 2Pt 1,5-9
Teljesen lényegtelen milyen hatalmak, milyen politika, milyen oktatásügy, és milyen üresfejű emberek támadnak nemzetünkre, ha komolyan tudjuk venni az Ige szavait, a hitünkben emberségesek leszünk. Mert az igaz emberséghez ismeret társul, s az ismerethez önuralom, az önuralomhoz állhatatosság, az állhatatossághoz kegyesség, a kegyességhez pedig testvéri szeretet. Ez egy Istentől kapott láncreakció, aminek végbe kell mennie bennünk, közösségeinkben, nemzetünkben. Csak ez tarthat meg...
Isten tartson meg bennünket ebben a tanévben is, mi pedig tegyük meg, ami rajtunk áll!