Ráti Református Egyházközség

Tanévnyitó istentisztelet Beregszászban

2009-09-06 21:42:58 / Szimkovics Tibor

Immár hagyományosan közös istentisztelettel indul el a Kárpátaljai Református Egyház az iskolai tanévnek. Egyházi iskoláink, líceumaink; hitoktatásunk beindulása egy közös ünnep, s ugyanakkor egy közös tehervállalás kezdete is, hiszen nehéz időket él a kárpátaljai református magyarság.

 
Ezen a délutánon nem a mellünket verve gyűltünk egybe, s jó volt látni, hallani, hogy Isten előtti alázattal kér áldást erre az esztendőre püspök, miniszter, igazgató. Mindannyiunk tudjuk, tapasztaljuk, nagy kihívásokkal kell szembenéznünk. Nem lesz könnyű ez az esztendő, de a bátorító szavak elérték az emberi szíveket, amikor Zán Fábián Sándor püspök úr a Zsoltárok könyvéből hirdette az Igét: "Megtartja az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de a bűnösöket mind elpusztítja. Az Úr dicséretét hirdeti ajkam, áldja mindenki az Ő szent nevét mindörökké!"
 
Az egybegyűlteket Tóth László köszöntötte a Tanügyi Bizottság részéről. Felszólalt Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője. Köszöntötte az egybegyűlteket Dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Főiskola elnökasszonya. Héder János főjegyző, a Tanügyi Bizottság elnöke pedig egy rendkívül komoly beszéddel fordult az egybegyűltekhez, hangsúlyozva, milyen jelentősége van annak napjainkban, hogy az egyház felkarolja a magyarság sorsát itt Kárpátalján.
 
Végül, de nem utolsósorban, a buzdítás és bátorítás egy csodálatos formájával szembesülhettünk, amikor Ivaskovics József előadóművész gitárt fogott a kezébe, s Varga Katalinnal együtt néhány megzenésített verssel öntöttek lelki erőt a megfáradt magyar szívekbe. Egyik csodálatos énekük így hangzott (Reményik Sándor verse):

Nekünk csak ott szabad
Énekelni a tiltott éneket,
Ahol a szél szalad,
Ahol a zerge jár,
A völgyi köd felett.
Ahol a sziklafalnak füle nincs,
Csak visszhangja van, százezerszeres,
A kimondott szó: eltemetett kincs,
Titok, amelyet senki sem keres,
Nekünk csak ott szabad ...

És a dalnak a megszokott- simának
Ott a magasban örvénylése támad,
Soha nem hallott felséges zengése,
Könnyes és rettenetes üdesége:
"Isten, áldd meg a magyart!"

Nekünk csak ott szabad,
Ahol a zerge jár,
Ahol a szél szalad,
Ahol a sziklafalnak füle nincs,
S a kimondott szó kőbehantolt kincs.
Nekünk csak ott szabad ...
Nekünk már az örök hóig kell menni,
Az Isten zsámolyáig,
Ha ezt a dalt akarjuk énekelni...

Galéria

01.jpg 02.jpg 03.jpg 04.jpg 05.jpg 06.jpg 07.jpg 08.jpg 09.jpg 10.jpg 11.jpg 12.jpg 13.jpg 14.jpg 15.jpg 16.jpg 17.jpg