Eljött Ádvent első vasárnapja...
A szent várakozás ideje mindig el kell, hogy gondolkoztasson bennünket. Egyfajta számadást is készít ilyenkor az ember: vajon kész vagyok-e az Úr visszajövetelére? Érdemes egy kissé megismerkednünk ennek az ünnepnek a hátterével, üzenetével...
Advent Régebben egyes vidékeken nevezték ezt az időszakot „kisböjtnek” is. Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja, mindig november 27. és december 3. közé esik. A december 25-e előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja. Az azelőtti advent harmadik vasárnapja és így tovább. Az ünnepkör Gyülekezeteinkben az adventi vasárnapok ünnepi alkalmak, ezért a gyermekek, fiatalok ilyenkor általában versekkel, énekekkel szolgálnak közöttünk. Egyik legszebb adventi énekünk is elhangzik ilyenkor: 1. Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr, 184. dicséret
Az advent szó jelentése eljövetel (a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „Úr eljövetele”). A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát.
Az adventi koszorú
Az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. (A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila)
A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm.
Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosúl,
Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok:
Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő.
2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel!
Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek el!
A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon,
Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.
3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát,
Őt nemhiába várod: Betér hozzád, megáld.
A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod,
Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.
4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív:
Te készítsd el: tenéked Lesz otthonod e szív.
Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás,
De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.