Ráti Református Egyházközség

Húsvét után, Pünkösd előtt...

2008-04-05 18:49:43 / Szimkovics Tibor

A keresztyén emberek életének egy roppant jellemző időszaka a várakozás. A tenni akarás összekapcsolódása a bizonytalansággal, kétségekkel és félelmekkel. Ezt az időszakot jelentette az első tanítványok életében a Húsvét utáni, Pünkösd előtti időszak...

    A mindenkori református gyülekezetnek, s így a Ráti Egyházközségnek is lélekben rá kell hangolódnia az Ünnepre, amit gyakran az Egyház születésnapjaként emlegetünk. Túlságosan is háttérbe szorítottuk az idők folyamán Pünkösd ünnepét, amely valójában meg kellene, hogy határozza minden Isten szolgálatában lévő ember életét.

     Érdemes tehát erre az ünnepünkre valóban úgy készülődnünk, hogy komolyan vesszük Jézus szavait:

     „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak. Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.” (Mt 10,16-20)



     „…kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” (Jn 14,16-17)

   „…várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.”
„…erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,4-8)