A Nagyberegi Református Líceum honlapja

Dunaalmás 2010

2010-09-06 12:13:00 / Nagyberegi Református Líceum

A Nagyberegi Református Líceum diákjai – Bahus Csaba, Dávid Zoltán, Hájas István, Homoki Szilárd, Kovács Adrienn, Orosz Dénes és Zsoldos Miklós, Csok Dávid tanár úr, valamint Darcsi Margit és Lőrincz Anikó tanárnők vezetésével idén ismételten utazást tettek a Dunaalmási Szeretetotthonba, hogy a tőlük telhető módon segítsék az intézet munkáját.

 

Nagy lelkesedéssel indultunk útnak, hiszen tudtuk, hogy fáradozásunkat Isten áldása kíséri majd. Jutott is munka bőven. Külön dolgoztak a fiúk, külön a tanárnők, én sajnos egyedül maradtam… A fiúk megmutatták tehetségüket a fűnyírásban, a festésben (persze látszott rajtuk, hogy milyen színekkel dolgoztak) és a rombolásban (mivel egy kis épületet kellett szétbontaniuk). A tanárnők varrodai munkákat végeztek, de pihenésként kipróbálhattak egy „különleges” vasalót is. Engem a konyhai munkára osztottak be, amit élvezettel és az ott dolgozóknak köszönhetően jó hangulatban végeztem – bár életemben nem mosogattam annyit, mint ott. A munkaidő 8:30-tól délután 3 óráig tartott, ami után lehetőségünk volt gokartozni, trambulinozni, hintázni és kenuzni is – ez utóbbit Neszmélyen.

Sok jó emberrel ismerkedhettünk meg. Nagyon meglepett, hogy milyen szeretettel tudnak lenni felénk és mások felé, ami miatt különösen felnézhetünk rájuk. Az egészségünkért nap mint nap hálát kell adnunk Istennek, de mi mégis sokszor panaszkodunk, siránkozunk, elégedetlenkedünk. Az itt, fogyatékkal élő emberek viszont mégis boldogok, életkedvük példaértékű.

Ott jártunkkor került megünneplésre a szeretetotthon fennállásának 100. évfordulója, melynek emlékére az udvaron tujafát ültettünk.

Az egyik délután megmásztuk a Kőpite-hegyet, ahonnan csodaszép kilátás tárulkozott elénk. Ennek emlékére a fiúk kőből kirakták a Nagybereg nevet.

Csütörtökön előadással kedveskedtünk, melynek keretében igei szolgálattal, színdarabbal és énekkel csaltunk mosolyt a fürkésző tekintetekre.

A pénteki nap nagyon emlékezetes maradt mindannyiunk számára, mivel elmentünk a tatabányai Gyémántfürdőbe. A fiúk csúszdáztak, úszkáltak, a tanárnők dzsakuzziban fürdőztek, de az utolsó nap súlya mindannyiunk szívére egyre nagyobb teherként nehezedett.

Az idő megállíthatatlanul telt és eljött a szombat, az utazás reggele. Fájó szívvel búcsúztunk, de tovább nem maradhattunk. Istennek hála, épségben hazaérkeztünk, és líceumban nagy szeretettel fogadtak minket. Köszönjük a szolgálat lehetőségét.

 

Kovács Adrienn, 2. osztály