„ A KŐ MARAD…”
„De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk,
hanem a hitéi,
hogy életet nyerjünk.” Zsid. 10,39
2009. június 12-én a Nagyberegi Református Líceumban megtörtént az az első lépés, amelyre már többen régen várnak, és amely hitet ad a folytatás szükségességéhez, a „meg nem hátrálás” akarásához. Ezen a napon ugyanis az Angliai Egyesült Református Egyház, a Magyar Köztársaság kormánya és a holland Tabitha alapítvány erkölcsi és anyagi támogatásával, valamint sok-sok imával a háttérben az intézmény új épületszárnyának alapkőletételére került sor.
„Az iskola működésének 16 esztendeje alatt nagyon sokszor megtapasztalták a tanárok, diákok, dolgozók, hogy „szeret az Úr, azért nincs még végünk…” (Jeremiás siralmai 3,22). Mindig rendelt segítő kezeket, együttérző szíveket, emberi támaszokat, hogy a Nagyberegi Református Líceum továbbra is működhessen és betöltse Tőle nyert küldetését.” – áll abban az utókornak címzett kapszulában**, amelyet e napon az alapkőbe helyeztünk. Az ünnepségen Zán Fábián Sándor püspök úr hirdette Isten biztató szavát. Felhívta a figyelmet arra, hogy ebben a gazdasági válságban csoda, hogy ilyen épületkomplexum felépítése lehetséges. Az Úr kegyelme által és akarata révén kerülhet tető is majd erre az épületre. Az ünnepségen a líceum diákjai és énekkara szolgáltak. Dencs Elemér, a Nagyberegi Református Líceum igazgatója ** A nyilatkozatot itt tekinthetik meg Az alpkőletételről készült rövid videót itt tekinthetik meg Click here to see a short video about the event