A Nagyberegi Református Líceum honlapja

Kijev 2009

2009-03-31 12:53:25 / Nagyberegi Református Líceum

Már rég az a hír foglalkoztatott minket, a líceum diákjait, hogy közülünk néhány ember utazhat Kijevbe. Azt azonban, hogy kik élhetnek ezzel a lehetőséggel, nem tudtuk. Az utazás előtti hetekben derült ki, hogy az iskola minden diákja és néhány tanára részt vehet a kijevi utazáson március 27-e és 29-e között, kihasználva a lehetőséget az ukrán nyelvtanulásra. Indulás előtt néhány jó tanáccsal láttak el a már tapasztalt tanáraink, és így útnak indulhatott újra három év után az egész líceum.

.

Végre elérkezett a várva várt nap: március 27-én kora délután gyülekeztünk a munkácsi vasútállomáson. Mindenki izgatottan várta az indulást. Nem sokkal három óra után be is futott a vonatunk, melyen már várt minket néhány osztálytársunk. Sietve felszálltunk, külön kocsiba a fiúk, és külön a lányok. Kissé nehézkesen ment a helyfoglalás, de végül mindenki sikerrel járt.

A vonaton sem volt hiány a látnivalókból: eleinte a kárpátok vonulatain vezetett az út, majd láthattuk a kivilágított Lemberget is. Az éjszaka folyamán volt, aki ki tudta használni az időt a pihenésre, de volt olyan is, aki a vonat rázkódása, vagy éppen az érdeklődés miatt nem tudott aludni.

6: 20-kor érkeztünk meg a kijevi vonatállomásra, és osztályonkénti csoportokban végre útnak indultunk. Rögtön a föld alá vezetett az utunk, felszálltunk a metróra, és átutaztunk a Dnyeper fölött. A folyó partján indultunk tovább Kijev alapítóinak szobrához. Ki is használtuk az alkalmat, és osztályképeket, valamint csoportképeket készítettünk. Ezután következett a megerőltető lépcsőzés a Lavra barlangkolostorhoz. Miután mindenki megérkezett megkezdődött a nézelődés. Sok látnivalóban volt annak ellenére is, hogy a kolostor csak egy részét járhattuk be. Láttunk szép templomokat, szobrokat, tornyokat, történelmi tárgyakat: serlegeket, ruhákat, ikonokat, mégis a legtöbb diáknak a miniatűr-múzeum nyerte el a tetszését.

Ezek után tovább folytattuk városnéző utunkat: több emlékművet is megnéztünk, láthattuk a parlamentet, az elnöki palotát, a nagykövetség épületét, és mindezek mellett még gyönyörű kilátásunk nyílt a Dnyeper szelte városra is. Rövid séta után eljutottunk Kijev legismertebb utcájára, a Hrescsatikra is, s ezen keresztül a főtérre, a Majdanra. Itt egy kis ideig megpihentünk, nézelődtünk, élő zenét hallgattunk, betekintettünk a fővárosi életbe. Már ránk fért a pihenés a fárasztó séták után, de utunk még itt sem ért véget. A pihenő után indultunk a híres templomok irányába: megnéztük a Szent Miklós templomot, a Szent Szófia katedrálist és a Szent András templomot. Kaptunk egy kis időt a vásárlásra is, majd elindultunk az Aranykapuhoz. Itt is megörökítette magát egyszerre minden utazó, és akinek még volt energiája, megnézte az Operaház épületét, illetve a Sevcsenko Egyetemet. Aki nem élt ezzel a lehetőséggel, az ismét pihenhetett egy keveset.

Az aznapi útitervben még szerepeltek más helyszínek is, mint például a Hadtörténeti Múzeum, de az idő hiánya miatt már nem volt lehetőségünk ennek megtekintésére.

Mikor már mindent megnéztünk, amire érkeztünk, elindultunk a metróhoz. Az utolsó metrómegállónál már újra összegyűlt a csapat egésze, a vonatállomáson pedig még nézelődhettünk egy keveset.

Felszálltunk a vonatra, nemsokára el is indultunk hazafelé. Mindenki a pihenés lehetőségét választotta a fárasztóan tartalmas városnézés után. Az éjszaka folyamán már azok is álomba szenderültek a megerőltető, akik az előző este nem tudtak aludni, így egész nyugodtan telt el az éjszaka.

A vonatunk reggel 9:30-kor érkezett meg Munkácsra, innen indult mindenki haza, ki a szüleivel, ki pedig egyedül.

Tartalmas volt az utazás, láthattunk sok szép helyet, de talán a legfontosabb, hogy elértük célunkat: nagymértékben fejlődött az ukrán nyelvtudásunk.

 

Külön köszönettel tartozunk a Szülőföld Alapnak, mert támogatásuk nélkül nem valósulhatott volna meg ez az utazás.

 

Nagy Judit, 2. osztály