A Nagyberegi Református Líceum honlapja

Népzene határok nélkül

2011-02-17 22:12:21 / Nagyberegi Református Líceum

2011. február 5-én felejthetetlen élményben lehetett részünk a Nagyberegi Református Líceum diákjaival, valamint a falu azon lakosaival, akik este 18: 00-ra eljöttek a nagyberegi kultúrházba meghallgatni a Bartina népzenei zenekar előadását.

Egy kis bemutató a Bartináról… 4+1 tagból áll, egy házaspár és 3 férfi. A zenekar egy Szekszárd melletti hegyről kapta a nevét, bár a tagjai közül senki sem lakik közvetlenül Szekszárd városában. Bő 20 évvel ezelőtt alakultak, s azóta már több alkalommal szerteágazott az útjuk, de végül is együtt maradnak már, ahogy a „műsorvezető” szavaival kifejezte: „már elég öregek vagyunk, hogy együtt maradjunk…”

Hangszereik nagyon változatosak: hegedű, nagybőgő, klarinét, tambura, kecskeduda, furulya, brácsa, tambura-brácsa, s néhány dalnál megjelent a gitár is.
E hangszerek nagy részét egy erdélyi hangszerkészítőtől kapták, azért, hogy a dalaik még szebben csengjenek. Az évek során külön-külön magához hívatta a zenekar tagjait, s egy-egy hangszerrel megajándékozta őket. Ezek közül az egyik egy gerendából készült, a mester már alig várta, hogy lebontsák a házat, hogy abból a fából készítse el a hegedűt.
A világon már nagyon sok helyre elvitték a magyarok évszázadok során összegyűjtött szebbnél szebb népdalait, melynek száma nagyjából 300 ezer, s ez is csak a leírt, lekottázott dalok száma, míg a németeké 6 ezer.
Az este folyamán tehettünk egy képzeletbeli utazást Mezőségtől kezdve, Erdélybe, Felvidékre, Szék, Medina, Sopron városokba, falukba, Bukovina, s Ráckeve környékére, egy nagy ívet megtéve a Kárpát-hazában, s ezeknek, a helyeknek hallhattuk a különböző stílusú dalait: kesergőit, katonadalait, s a legfőbbet – bordalait.
A soproni bordalok hallatán sok embernek felcsillant a szeme, s mosoly húzódott az arcára, jó kedve támadt mindenkinek, még a tánchoz is. Tudniillik a zenekar két tagja nemcsak a bordalokat ismeri, hanem a munka menetét is, mivelhogy borászok.
Az előadás végén a fiatalságnak örömet okozva a Csík zenekar feldolgozása szerinti Most múlik pontosan… című dalt hallhattuk, melyet nagyon nagy élvezettel, s örömmel fogadtunk, mivelhogy élőben mégiscsak jobb. Szabó Tünde éneklése sok szívet megmozgatott a hazai szavak által.
Népdalokon kívül a kárpátaljai együttesek: KRISZ, CREDO buzdítására verseket is megzenésítettek, melyek közül Juhász Ferenc verséből hallhattunk egyet.
Legvégül a község lelkipásztora, Tóth László, egy beregi szőttest ajándékozott a fellépőknek, melyen a Házi áldás szerepelt, s egy közeljövőben megtartott hasonló estére invitálta őket.
Hálás köszönet azért, hogy idejüket ránk áldozva eljöttek közénk, s így is a nemzetünk általi szeretetet, büszkeséget erősítették bennünk, hogy milyen kincs az, hogy magyarok lehetünk..!
SOLI DEO GLORIA!!!

Az ének-zene modulos diákok