Egy imaközösségi alkalmon fogalmazódott meg bennünk az a gondolat, hogy ellátogatunk egy kórházba olyan kisgyerekekhez, akik árvák, elhagyatottak, s nem törődnek velük.
Örömmel figyeltük, hogy azon a lapon, amelyen a kórházmisszióra lehetett jelentkezni, egyre több név került fel. Ám nem olyan volt olyan egyszerű dolog ezt elkezdeni. A sátán különböző módszerekkel akadályozni akart minket célunk elérésében. Az orvosnő, aki az osztályt vezeti először nem szívesen látott bennünket. Különböző vizsgálatokon kellett átmennünk és már kezdett a reményünk is elhagyni minket, de az Úr megerősített minket és hálát adunk azért, hogy beindulhatott a kórházmisszió. Azóta kicsit megcsappant a csapat, de így is nagy örömmel látunk neki „a nehéz feladatnak”. Istennek hála, az a nyolc ember, aki megmaradt, már több alkalommal is el tudott jutni a gyerekekhez. Nagyon jó volt tapasztalni ebben a pár hónapban Isten munkáját rajtunk. Szeretnénk megköszönni mindazoknak a segítségét és imáját, akik szívükön viselték a kórházmisszió létrejöttét. Istené a dicsőség. Dancs Edina, 1 osztály