„Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt."
(Mt. 2.2., új. ford.)
Kedves Nagyberegi Gyülekezet, kedves Testvérek!
Karácsony ünnepe előtt állunk, amikor is Jézus születésére emlékezünk. Nagy lázban szoktunk élni ez előtt az ünnep előtt. Szeretnénk, ha minden rendben lenne a házunkban. Ha minden fogást időben el tudnánk készíteni, ha szép nagy fenyőt tudnánk állítani, ha mindenkinek tudnánk ajándékot venni a családból. Nagyon hosszan lehetne sorolni, hogy mi mindent szeretne az ember elérni az ünnepig. Ahelyett, hogy elcsendesednénk, felpörgünk és minden lemaradásunkat be szeretnénk hozni.
Sajnos nem kivétel az emberek iránti szeretet kinyilvánítása sem. Ha egész éven nem fordítottunk figyelmet másokra, most mégis eszünkbe jutnak az elhanyagolt idős szüleink, keresztgyermekeink, távoli rokonaink, régi barátaink és talán még a rászorulók meg az árva gyerekek is.
Minél tovább rohan ez a világ, annál távolabb kerül az ünnep lényegétől. A napkeleti bölcsek még nem látták Jézust. Még abban az időben nem mondták be a híradóba valamelyik tévécsatornán, hogy megszületet a Megváltó. Okostelefon sem volt, hogy feltették volna Józsefék a facebookra a hírt. Mégis tudták, hogy megszületett, mert figyeltek az Isten által kijelentett és leírt jelekre. A bölcsek meglátták a csillagot, ami felragyogott.
Nekik azért volt fontos az a nap, mert megszületett a Messiás, akit régóta vártak. Neked, testvér, miért fontos a karácsony ünnepe? Jó lenne, ha amikor olvasod ezeket a sorokat, elgondolkoznál egy pár percet ezen a kérdésen és megfogalmaznál magadnak egy választ.
A bölcsek a csillag feltűnésekor tudták, hogy beteljesedett a prófécia. Örvendett a szívük. De ezt az örömöt nem zárták magukba. Nem mentek haza a családhoz, rokonsághoz, barátokhoz, komákhoz bulizni egy nagyot örömükben. Elindultak, hogy imádják a zsidók királyát, aki megszületett. A bölcsek a Királlyal akartak lenni. Jézust imádni, vele ünnepelni.
Sajnos a mai világban azt kell látni, sokszor még a keresztyének között is, hogy az Istenre szánunk a legkevesebb időt még az ünnepek alatt is. Minden és mindenki más fontosabbá válik, csak a lényeg vész el az ünnepből.
Képzeljünk el egy esküvőt, amelyre hivatalosak vagyunk. Veszünk egy nagyon drága ajándékot, elvisszük. Ott sokan összejövünk. Mulatunk, eszünk, iszunk, jól érezzük magunkat. De a vőlegény meg a menyasszony nem jelenik meg. Gondolom, sokan közülünk rákérdeznénk, merre vannak. Hisz őket ünnepelni jöttünk ide. Szeretnénk látni, milyen szépen vannak felöltözve. Szeretnénk személyesen átadni az ajándékunkat, ha már ilyen sokba került. Talán fel is háborodnánk rajta, hogy mi odafáradtunk, ők pedig nincsenek.
Kedves testvérek, ha az Isten megengedi, megint eljön a karácsony ünnepe. Jusson eszetekbe, hogy az ünnep elsősorban Jézusról szól és nem a körülöttünk lévő világról. Jézus szavaival élve a család, a rokonok, a barátok, de még a szegények is mindig mellettünk lesznek, az év más szakában is. Jó lenne, ha mi is a bölcsekkel együtt Istennel töltenénk ezt az ünnepet. Ha a szent karácsony ünnepén a világ zajától elcsendesedve tudnánk imádni a mi Urunkat és Megváltónkat. Adjon az ÚR ehhez lelki békességet és csendességet minden kedves testvérünk számára!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok a Nagyberegi Református Gyülekezet presbitériuma nevében, magam és családom nevében minden Olvasó számára áldott karácsonyi ünnepeket és békés, boldog, Isten áldásaiban gazdag új esztendőt!
Simon Sándor,
A Nagyberegi Református Gyülekezet
gondnoka