Testvéreink!

Sokan sokféleképpen próbálunk választ adni a bennünket körülvevő eseményekre. Személyes és közösségi imádságaink naponta kapnak szárnyra, hogy Teremtő Istenünk elé vigyük azokat, akik különösen nehéz élethelyzetbe kerültek. Az ördög kegyetlen tombolása nemcsak az iszlám-keresztyén konfliktusban, hanem itt Ukrajnában a nemzet-nemzet ellen való támadásában testesült meg. Ez nem egy esztelen videojáték, hanem egy embertelen háború. Túl azon, hogy katonák és civilek halnak meg, gyermekek válnak egyik pillanatról a másikra árvává, a lelki pusztítás is óriási! Nem véletlenül figyelmeztetett Jézus Krisztus: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.„ Máté 10, 28. 
A veszteségekről szóló beszámolókban „csak" számokat hallunk, ám azok életek, lelkek, személy/iség/ek, megismételhetetlen teremtései az Atyának: édesapák és édesanyák, fiak és leányok, férjek és feleségek, munkatársak, barátok vagy éppen testvérek... Mint Te vagy én, bármelyikünk egy békés világban... Igazán „hősökké" Istentől kapott életükben válhattak volna, s nem értelmetlen haláluk után. 
Mit tehetünk mi, mit tehetnék én? - merülhet fel a kérdés. A legtöbbet, a legnagyobbat, amit ember a másikért tehet - életének idejéből egy megszentelt pillanatot, amit ezeknek - a számára ismeretlen - szenvedőknek valóságosan ad. A buzgó könyörgésnek, az imádságnak idejét, amit hittel, reménységgel és szeretettel szán oda - nekik és értük. „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." Jakab 5, 13-16.
Mert a halállal szemben csakis az Élet győzhet! A pusztítással szemben az építés, a gonoszsággal szemben az igazságszeretet. A félelem tüzes nyilait a hit pajzsa olthatja ki, s a szív legsötétebb, legborzalmasabb gondolatait és szándékait csakis a Lélek kardja, az Isten beszéde - a teremtő és gyógyító LOGOS fedheti fel, ítélheti meg és formálhatja át.
Kérünk hát Benneteket, testvéreink, imádkozzatok velünk együtt
minden pénteken 18 órától, egyedül vagy testvéri közösségeitekben mindaddig, míg a béke hírét nem halljátok!
Legyünk éberek, s imádkozzunk közösen, ki-ki a maga helyén, teljes állhatatossággal a Lélek által:
• azokért a gyermekekért, akik kimenekítve ugyan a harci területekről, de szüleikre, rokonaikra várnak, sokszor mindenféle kapcsolat, összeköttetés nélkül,
• azokért a gyermekekért, akik elvesztették egyik vagy mindkét szülőjüket,
• azokért a családokért, akik elvesztették valamelyik hozzátartozójukat,
• azokért a családokért, akik elvesztették teljes egzisztenciájukat; otthonaikat, megélhetésüket, gyökereiket,
• azokért a családokért, akik kettészakadva élik hétköznapjaikat, egymástól távol,
• azokért a katonákért, akik életre szóló testi sérüléseket szenvedtek;
• azokért a katonákért, civilekért és hozzátartozóiakért, akik életre szóló lelki sérülést szenvedtek,
• azokért a politikusokért, akik a béketeremtés szolgálatát kell, hogy végezzék,
• Jézus Krisztus győzelméért az itt elszabadult Gonosz felett!
„Az egyház ott van, ahol egy nép imádkozik; és ahol az egyház van, ott soha nincs magány." /Dietrich Bonhoeffer/
Isten áldjon, őrizzen és segítsen mindannyiunkat!

Munkácsi református nőtestvéreitek a Jézus Krisztusban.

Kelt: Munkács, 2015.02.06.